Azt álmodtam, hogy az Ilkát itthon hagytam egyedül, és vonattal elutaztam. Dombóvárra készültem, de Sásdon megálltam, és a kínaiban mindenféle apróságot vásároltam az új kis jövevénynek.
Ott találkoztam a Kónya Orsival és a kislányával, akit csak a fb-on láttam. Ők a vonatozással ütötték el az időt. hogy Orsi ne depizzen be otthon.
Beszélgettünk, és elmondtam, hogy én reggel otthon hagytam egyedül Ilkát, és csak délután fogok hazamenni, épp Dombóvárra tartok, ahol anyukámmal fogok ebédelni, aztán utána megyek csak haza.
Ők a 10:17-kor induló vonattal mennek vissza Pécsre.
A beszélgetésünk során döbbentem rá, hogy mit tettem, hogy mennyi baj érheti a házban az egyedül lévő 2,5 éves Ilkát.
És beálltam a jegypénztár sorába, hogy veszek jegyet én is a 10:17-es vonatra. A Gabi állt előttem a sorban, de Vele nem beszélgettem.
Ekkor felébredtem. Szörnyű érzésem volt! Ilyen hülyeséget álmodni!!!
Két kiváltó oka lehetett ennek az álomnak.
- az egyik, hogy Tánti tegnap Zuzu nélkül utazott le Pécsre, és csak este ért haza. Tánti mindig úgy emlegeti a Zuzut, hogy a "gyereke". De a hétköznapokkor is otthon hagyja egyedül, amikor dolgozni megy vagy edzeni, barátokkal találkozni.
- a másik, hogy olvasok egy nagyon izgalmas könyvet, aminek a végén járva este úgy aludtam el, hogy már csak egy fejezet volt vissza, a legutolsó. Nagyon izgalmas, fordulatokban bővelkedő könyv, 400 oldal, és 3 nap alatt végeztem vele. Ajánlom mindenkinek szeretettel:
Guillaume Musso: Az angyal hív
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése