Első kerékcserém

Mama úgy jött délelőtt, hogy sziszegett a bal első kereke, ahogy a padkán állt vele, és lapos is, szerinte defektet kapott.

Elindultam a városba az autójával, az első benzinkútnál megpróbáltam felpumpálni a kereket, nem sikerült.
Hazamentem, és elkezdtem telefonálgatni az interneten talált gumiszervizeknek. Volt, amelyik délben zárt (fél 12 volt ekkor), volt, amelyik bemondta, hogy zárva van, és volt olyan is, amelyik fel sem vette a telefont.

Végül találtam egyet (Baranya Gumiszervíz), akik tök közel vannak (Pécsváradi út 2.), nyitva is voltak fél 5-ig, és vállalják is. Mondták, hogy hozzam a kereket. De ha defektes, nehogy azzal autózzak, mert még a felni is tönkremegy. Rakjam föl a pótkereket, és úgy menjek.

Persze Gábor pont ma nem volt szabin, így nekem kellett megoldanom.
Megnéztem a youtube-ról egy videót a kerékcseréről, pofon egyszerűnek tűnt. Na, gondoltam, ha én ezt nem tudom megcsinálni, akkor visszaadom a mérnöki diplomámat.

Közöltem anyuval (aki épp ebédet főzött a konyhába), hogy kimegyek kereket cserélni. Csodálkozott nagyon:)

Már a pótkereket is nehezen vettem ki a csomagtartóból (egy csavarral rögzítve volt, én meg először nyers erővel próbálkoztam).
Épp kiemeltem a pótkereket, amikor jött a kedvenc postásbácsim (az elektromos autójával). Akart segíteni, de mondtam Neki, hogy megoldom. Azért ígérte, hogy fél óra múlva visszakanyarodik, és ha kell, segít.

Kiálltam az út közepére, a két fa közé félúton, hogy ki tudjanak kerülni (jött is egy autó, de simán elfért). Kiraktam a vészvillogót, és nekiálltam.

A dísztárcsa leszedése simán ment, igaz, seggre ültem vele:)
A 4 csavar viszont annyira rá volt húzva, hogy nem tudtam kilazítani. A szerszám (csőkulcs) el volt kopva, lefordult a csavarról.
Ezen a ponton voltam elakadva, amikor jött egy fiatalember, kutyát sétáltatott. Akart segíteni, de Ő se tudta megfogni a csavart ezzel a kopott csőkulccsal. Mondta is, hogy mi a baj, keressek másik szerszámot.
Hívtam a Gábort, hogy hol találok célszerszámot, de azt mondta, nincs. De felhívja a hátsó szomszédot (Krisztiánt), hogy ha itthon van, jöjjön le segíteni. Addig is fújjam be a csavarokat WD-50-nel.
Kint próbálkoztam addig a használhatatlan csőkulccsal, amikor jött az öreg Feri bácsi az utcából. Mondta, hogy neki van ilyen csőkulcs készlete, hozza. Hozta is, és próbálkoztunk.
Egyik szerszámát eltörtem, a másikat elgörbítettem, de adott egy jó ötletet: lépjek rá a szerszám szárára, azzal könnyebben meg tudom mozdítani (meg el tudom törni, illetve meg tudom hajlítani).

Kijött a Rita is segíteni. Feri bácsi épp elment másik szerszámért (mert van neki sok), Rita meg felvett egy fogót, ami az emelő mellett volt, de ránézésre kicsinek találtam, ki se próbáltam. És épp ráment a csavarra. Ráálltam, és bírta (nem görbült el), és a WD-50 segítségével elkezdett kilazulni. Mire Feri bácsi visszajött pár csőkulccsal, addigra már kész is voltam.
Levettem a lapos kereket, kicsit még kellett emelni, hogy a pótkerék beférjen (ekkor kifordult az emelő, mert nem jó helyen állítottam fel, de szerencsémre a pótkerék megtartotta az autót, nem esett a földre és a lábamra az eleje).
Megint megemeltem, és onnan a pótkerék felcsavarozása már simán és gyorsan ment.

A Krisztián a szomszédból akkor ért ide, amikor már indultam a gumiszervízbe.

Piszok jó érzés volt, hogy megcsináltam! Igaz, nem teljesen egyedül, hanem segítőkkel, de mégis én csináltam.

A gumisnál is rendesek voltak, nem defekt volt, hanem csak eresztett a felninél, mert rozsdás volt. Kicsit lepucolták, lekenték, felfújták a többi kereket is (az egyik hátsóban csak fél bár nyomás volt a 2,2 bár helyett), és végül csak 2200 Ft-ot fizettem.

Szereztem egy jó gumist a közelben. Mindenképp hasznomra vált ez az eset.

Karácsony 2017-ben

Hol is kezdjem?

Talán a gyerekek karácsonyi műsoraival.

Először volt az iskolában, még dec.12-én. Ritának nem volt szerepe a pásztorjátékban, csak kétszer mondott pár soros versikét.

Dec.15-én volt a Gyertya csoportban, ahol Terka volt a Mária. Nagyon készült, büszkén mesélte mindenkinek, hogy Ő lesz a Mária. Szép tisztán énekel, így esett rá a választás.
Ügyesen elő is adta a szólóját:

Boriéknál 19-én volt egy karácsonyváró teadélután. Mivel az Ő csoportjuk (Csillag csoport) komplett karácsonyi műsorral lépett fel az intézményi adventi hangversenyen, nem tanultak meg még egy műsort. Csak ültek körben a szőnyegen, Eszter néni végigvitte Jézus születésének történetét, közben kérdezgette a gyerekeket, és adott részeknél elénekeltek egy-egy karácsonyi éneket, Eszter néni gitárkíséretével. Nagyon szép volt. Végén eszem-iszom, beszélgetés.
Ezen a napon irtó erős migrénem volt, nem tudtam, hogy túlélem-e anélkül, hogy kidobjam a taccsot. Végül sikerült, de amint hazaértünk, én bedőltem az ágyba, és az este minden feladatát Gáborra hagytam.

Dec. 20-án (szerdán) mentek utoljára oviba/suliba, aznap már Gábor szabin volt, és a reggeli közös családi roráté után átvettük Mázli kutyust. (erről külön bejegyzés van, ld. lejjebb).

Dec.21-én (csütörtökön), a téli szünet első napján is szabin volt Gábor, a gyerekek sokat kutyáztak, délelőtt átjött az új barátnőm (Ivády Ági) is a kislányával, jót beszélgettünk, este pedig Gáborral színházba mentünk (gyerekek fektetését és a kutyát a mama gondjaira bízva).

Dec.22-én (pénteken) Gábor dolgozott, de mama és én álltuk a sarat. Ráadásul Gábor munka után felment az apjával Bp-re a Viktorért, és sok minden közbejött, így majdnem éjfél volt, mire hazaért.
Mama a Ritát elvitte ezen az estén a Kodály Központba egy mama-unoka koncertre. Hosszú volt, de Rita hősiesen bírta.

Dec.23-án (szombaton) végre eljött hozzánk a Viktor. Lányok nagy ovációval fogadták, Ilkát kivéve, akinek időre volt szüksége, hogy megismerje újra a nagybátyját és összebarátkozzon Vele.
Ritának elkezdtük tágítani a pupilláját (6 napon át napi 3szor mindkét szemébe kellett csöppenteni).
Péter papa is jött a reggeli buszával, elhozta a karácsonyi ajándékokat a lányoknak, ezekkel el is voltak egész délelőtt.
Ebédre Tánti is befutott.
Péter papa a két nagylányt elvitte 2-re a Bóbita bábszínházba Az elveszett szaloncukor című darabra, én meg aludtam egy nagyot az Ilkával és a Terkával.
Este éjszakába nyúlóan ajándékokat csomagoltam (nagyon szeretem csinálni).

Dec.24-e pont vasárnapra esett, így délelőtt elmentünk a diákmisére. De mivel a Piusz templomban nem volt így a kertvárosiba. Egy fiatal papa van és gitáros zene. Nem volt rossz.
Ebéd a mamánál, majd a 3 nagyot otthagytuk a mamára és a Tántira, Gáborral hazahoztuk az Ilkát aludni és mi is "lepihentünk"= angyalok szerepébe bújtunk és feldíszítettük a karácsonyfát.
Nagyon kellett sietni, mert ki akartam menni családostul a kertvárosi templomba a pásztorjátékra. De kár volt sietni, mert nagyon gyenge volt. Nem mikrofonba beszéltek, nem lehetett semmit érteni. Szerencsére legalább rövid volt.
Hazafele a városban autókázva hajléktalanokat kerestünk, és kiosztottunk 5 karácsonyi csomagot.

Mire hazaértünk, már végeztek az angyalok:) Szépen felöltöztünk, és együtt bementünk a nappaliba. Csak egy énekre futotta (Mennyből az angyal) és csak 1 versszakkal, máris nekiestek a csomagoknak. Nem volt kevés, mégis pár perc alatt végeztek. Jövőre ki fogok találni valaki feladatokat, mert ez így nagyon rapid volt.
Babaházat kaptak minden tartozékával, fa Betlehemet, kőfestő készletet, társasokat (HaliGali és ország-felismerős) és simi pólót.
Vacsiztunk, sokáig játszottunk, későn feküdtek le. Mivel már nem bírtak magukkal, nem a nappaliban, hanem mindenki a saját ágyában.

Dec.25. karácsony 1.napja. Édes goffry-t sütöttem reggelire, elmentünk a Piuszba diákmisére, amiben a prédikáció helyett volt a pásztorjáték. Nagyon ügyesek voltak, és mikrofont is használtak. Tetszett!

Nálunk volt a nagy családi ebéd, igaz, hogy mama és Tánti elkéstek (a 11-es mise kicsit hosszúra nyúlt). Viktornak meg ment 1-kor a telekocsija Miskolcra, Tántié meg 2-kor Dombóvárra.

Ebéd után, amíg Ilka aludt, a többi gyerekkel a nappaliban megnéztük a Jégvarázs idei karácsonyi rövidfilmjét, ami Olaf-ról szól. Nagyon aranyos.

1/2 4-re jöttek a Gabiék (Alíz, Petra, Kriszti, Emma, Artúr).

Este a lányok a nappaliban aludhattak (Bori végül mégsem akart).

Dec.26-án reggeli után felmentünk a mamához megnézni a karácsonyfáját. Az alatt is voltak ajándékok:) Igen, nem, egyik sem társas nagyon tetszett mindenkinek. Volt még egy mágikus tábla, fejlesztő kártyagyűjtemény, mesekönyv az erdőről, Simon András naptár, Vadász szaloncukor Gábornak, pár edény és egy tojásszeletelő nekem.
Ott is ebédeltünk, majd délután vártuk a Varga Éváékat. Velük nagyon jókat beszélgettünk, játszottunk (Igen-nem-egyik sem társassal) és röhögtünk.
Vica egy 3 részes könyvsorozatot hozott (Nyulász Péter: Helka-trilógia).

Este a lányok megint a nappaliban aludtak, őrizték a karácsonyfát:

Dec.27-én és 28-án Gábor még szabin volt.
27-én egész délelőtt vásárolt és hivatalos ügyeket intézett, gyors ebéd után Ritával és mamával moziba mentünk (Az igazi csoda című filmre).
Este jöttek hozzánk vacsorázni a Viktor, Judit, Ági és Marci.
Viktor és Judit itt is aludtak, befejeztük a múlt karácsonykor elkezdett kanaszta partyt. Tavaly Judit vezetett 3500 pontjával és Gábor kullogott a sor végén 570 ponttal, és most végül fordult a kocka, Gábor nyert és Judit lett az utolsó. Nagyon élveztem a játékot, sokat beszélgettünk és nevettünk közben.

28-án délelőtt esett az eső, így a tervezett kirándulás elmaradt, helyette a Zsolnay Negyedbe mentek el játszani, szaladgálni (én meg itthon főztem az ebédet, takarítottam).
Délután Ritával színházba mentünk (A mumus című darabot néztük meg a Kamarában). Jobbra számítottam, de Ritának nagyon tetszett, így megérte elmenni.

Ma, 29-én (pénteken) Gábor már dolgozott, mamával voltunk a gyerekekkel. Bejött egy rendkívüli esemény, ami kerékcserét kívánt, de erről a következő bejegyzésben fogok írni).

Délután a két naggyal elmentünk a szemészetre. Borinak nem javult a rejtett kancsalsága a napi 3 órás leragasztással, így mostantól február elejéig 7 napot le kell ragasztani a szemét és 3 napot nem). Ritának felírtak feles szemüveget, de az övé se sima, hanem cilinderes. Viszont nem kell egész nap használni, csak olvasáshoz, iskolába és tv-nézéshez. Remélem menni fog neki, és nem fogja elhagyni, mint annyi mindenét eddig is:(

Ennyi volt a karácsonyunk idén, és a lányok már a Szilvesztert várják:)

Mázli, az új családtag

Végre teljesült a gyerekek (főleg a Rita) kívánsága, lett kutyánk.
Több ingyen elvihető keverék kiskutyát megnéztünk, míg végül e mellett a fekete kislány mellett döntöttünk. Apuka fekete labrador, anyuka fehér puli-mudi keverék.
7 hetesen hoztuk el, és a neve azért Mázli, mert Rita szerint mázli,hogy kapott kutyát.

Első fotó Róla, amikor Ilka tartotta a kezében:

Első fotók itthon:

És megjött a fő-gazdi: Rita

Nagyon aranyos, játékos, mégis nyugodt, okos kutyus.

Majd kinti kutya lesz, de egyenlőre bent van. Az előszobában van a kuckója, de az étkezőbe is bejárhat (szeret a kettő közötti szőnyeg szélén, a fal mellett heverészni):

 A szobák, a fürdőszoba és a konyha a tiltott terület számára, de ezekbe meg se kísérel bemenni, szépen megáll a küszöbön. Még akkor is, amikor a nemrég még vele hancúrozó gyerekek bemennek játszani. Az étkezőből nézi őket.

Napközben többször kivisszük, lerakjuk a térkőre, és mondjuk, hogy PISI, és Ő mintha értené, leguggol és pisil. Utána szinte mindig azonnal a bejárati ajtó felé veszi az irányt, mert kint fázik.
Azért már volt több baleset, de kakit még nem kellett takarítanom:) A pisifoltot meg gyorsan eltüntetjük (papírtörlővel majd W5-tel).

Szeret az étkező asztal alatt lenni, és nem csak akkor, amikor eszünk. Ráfekszik valamelyik felnőtt lábfejére, vagy harapdálja a gyerekek lelógó lábacskáit (azóta minden lány törökülésben eszik:) )

Naponta 3-szor kap enni, eddig mindig mindent gyorsan felfalt.

Az első oltását január 2-án kapja, és nem addig nem szabad kivinni az utcára. Az udvaron egyre jobban elvan, felfedezi a birodalmát, ügyesen megy le-föl a lépcsőn is.

Végül egy csoportkép:

Rita a szétszórt

Nem tudom kitől örökölte Rita a szétszórtságát, de nagyon sok mindent elhagyott már az iskolába. Főleg ruhaneműt.
A mai nap volt a mélypont eddig.
Nem találtam az iskolai egyen-sálját, és kellett ma vinni az adventi hangversenyre.
Reggel tudatosult bennem, hogy nincs meg az ünneplős-cucca, amiben az október 23-ai ünnepségen volt (fekete szoknya, fehér blúz és egyensál)
Fekete szoknyát és fehér felsőt még tudtam Neki másikat adni, de nyakkendőből csak 1 van, vagyis volt.
Bekísértem az iskolába, megkérdeztem a titkárságon, hogy van-e talált tárgyak osztálya, de sajnos nincs. A táskatartó fakkokba vannak az elhagyott ruhák, javasolták, hogy ott nézzem meg. Az egyensál nem lett meg, de találtam két másik sálat, ami hiányzott az otthoni készletből.
Felmentem a Ritához az osztályba, útközben találkoztam az Edith nénivel (osztályfőnök). Vázoltam a helyzetet, erre szemrehányóan azt válaszolta, hogy nekem kellett volna számon kérnem a gyerek ünneplős cuccát az ünnepség délutánján, amikor hazajött nélküle. Na köszi! Ez még kellett!
Ritával beszéltem, elmondtam, hogy szomorú vagyok és kínos volt, hogy Edith néni engem is leszúrt, amiért nincs meg a sálja. Azért megölelgettem, és mentem le bánatosn a lépcsőn, már a sírás fojtogatta a torkomat, amikor tettem még egy próbát. Az elsősök táskatartó szekrényén is voltak elhagyott ruhák, és csodák-csodája, megtaláltam az egész elveszett ünneplős cuccot egy szatyorba. Vígan visszaszaladtam, és elmondtam Ritának a jóhírt. Együtt örültünk, és lelkére kötöttem, hogy máskor jobban vigyázzon a cuccaira.

Ezek után gondolhatjátok, hogy meglepődtem, amikor a Székesegyházban nem volt rajta a sál. Kérdeztem, hogy miért, hát ... az iskolába felejtette a beéneklő teremben:(((

És a hab a tortán, hogy az iskolatáskáját meg a Székesegyházba felejtette, és mivel csak úton hazafele kérdeztem rá, már nem mentünk vissza érte.
Reméljük ez is meglesz!

Nehéz elfogadnom, hogy ilyen szétszórt a lányom, és talán sose is fog megváltozni:(

117 nap

Ennyi szabadságom gyűlt össze 2009 február óta.
Ma vettem ki az elsőt, így 116 nap múlva mennem kell dolgozni (június 1-jén).

JAJJJJ!
Most állj meg IDŐ!

Ilka 2 éves

2017.12.07. Ilka 2 éves

Mit is mondhatnék. Ez is eljött. Rohan az idő, pedig néha nagyon jó lenne megállítani!

Egészséges, cserfes, boldog 2 éves.

Dumál, egyre többet értünk meg belőle.

Nagyon szereti a tesóit, mindig más a favorit. Volt sokáig TITA-korszak, aztán BORI, most meg újra TITA:)

A 3 nővére is nagyon szereti, babáznak Vele, óvják-védik, szeretgetik, babusgatják. Rita rendszeresen öltözteti/vetkőzteti, sőt, ha el kell mennünk este, akkor el is altatja.

Ilka nagyon anyás, és egész nap a sarkamban van, segít mindenben. A mosogatógép és szárítógép kipakolása a kedvenc házimunkája.

Amikor a konyhában vagyok, kaját készítek vagy rom-eltakarítok, a rácsnál áll, nyújtózkodik és azt mondja: ANYA, ÖLI! Ha odamegyek és felemelem, megölelem, akkor mutat a konyhába, hogy ODA. És már bent is van, ahogy tervezte. Nagyon kis számító nőszemély.

Ha mérges vagyok rá, mert valami rosszat csinált (tönkretett vagy szétmaszatolt valamit), akkor jön, bújik, mondja, hogy BOCSI és puszilgat:)

Az imáknál mondja Ő is (halandzsát), és a keresztvetéssel is próbálkozik (vakargatja a vállait).

A ciciről fokozatosan szokott le. Volt, hogy napokig nem kérte, aztán megint kért, volt, hogy nem adtam Neki, hanem eltereltem másra a figyelmét, volt hogy kapott (főleg este).
De már nem sok lehetett benne, mert hamar elengedte és inkább a cumit kérte:)

Még mindig sokat cumizna, ha hagynám, de napközben ezt erősen korlátozom. Alváshoz mindig megkapja.

Alvás: a délutáni alvásokat általában a kiságyban abszolválja, alszik 3 órát megbízhatóan.
Éjszaka a gyerekszobában, az emeletes ágy aljában, Bori alatt alszik. Ott vagyok mellette, amíg el nem alszik, különben kimászkál. Odatérdelek az ágy mellé, lerakom a fejem a matracra, odafekszik mellém, és átkarolja a nyakam. Annyira szeretem ezt! Max.10 perc alatt elalszik.

Még mindig mindenevő, és olyan kis fürge, hogy már többször belekóstolt a tesói anti-paleó kajájába. A bolti keksz nagyon bejön Neki, de azért az általam sütött paleós kekszeket is szereti. Ha éhes, jön a konyhába, vagy húz a konyha felé, és mondja, hogy KESZ!

Kedvenc állatkája: az ugató, sétáló kutyus, amit még Rita kapott pár éve karácsonyra. Szépen bánik vele, mint egy rendes kutyával. És az élő kutyákat is nagyon szereti, a játszótéren, ill. séta közben szereti őket megsimogatni.

A szobatisztaság még nem foglalkoztatja. 2 hete volt egy pár napos hasmenése, amikor csúnya piros lett a popsija, akkor pisilt/kakilt néhányszor bilibe, de azóta semmi. Így télen mondjuk könnyebb is pelenkával. Nyáron majd próbálkozunk a bilizéssel.

Aranyköpések december 1-jén

Minden beszélni tudó gyerekemnek volt ma egy-egy aranyköpése.

Az oviba mesélte a Terka egyik óvónénije (Timi néni), hogy ma a Terka kifejtette Neki, hogy nem lehetnek barátok, mert Ő nem kicsi, de azért nagyon szereti, csak barátok nem lehetnek:)

Amikor felmentünk a Boriért, Domi szüleivel is összefutottunk az öltözőbe, és az iskolaválasztásról beszélgettünk. Mondtam, hogy a Szent Mórban ma lesz az első iskolanyitogató, mire az apuka azt mondta, hogy "oda nem akarjuk íratni!"
Bori meg rávágta: "Akarni a wc-n kell!"
Majd'elsüllyedtem szégyenemben:( Gábor szokta ezt mondani Nekik, mikor követelőznek.
Mondta is este Bori, mikor visszatértem rá, hogy ez nem volt szép mondat, hogy "Apától tanultam, Őt cse ... szidd le!"

Rita azt mondta, hogy ha lesz kutyája, Mázli lesz a neve, mert mázli lesz, hogy kapott kutyát:)