Ilka még nincs 2 éves, és tegnap ebéd után, ahogy kivettem az etetőszékből, elkezdte mondogatni, hogy PISI, PISI.
Ráültettem a bilire, és belepisilt:) Nagyon megdicsértük a mamával mindketten, örült magának:)
Hát elkezdődött, negyedszer is elindulunk a szobatisztaság-felé.
2017. november 22., szerda
CSODA - el sem hiszem
Közeleg Ilka 2. születésnapja, ami azt jelenti, hogy vissza kell térnem a munka világába:( Nem hiányzik, de a GYES-ből csak éhen halni lehet, így pár hete elkezdtem állást keresni.
Voltam is egy interjún, de a munka nagyon sok időt venne igénybe (napi 9 óra + nem ritkán túlóra), és saját bevallásuk szerint nagyon stresszes. Nem ilyen munkát kerestem, így visszamondtam.
Bár 2009-ben úgy jöttem el a PPh-tól, hogy megfogadtam magamnak, soha többet nem fogok ott dolgozni, mégis rászántam magam.
Tegnap voltam kint Pécsváradon, és előadtam, hogy napi 4 órában szeretnék visszajönni. Legnagyobb meglepetésemre simán belementek. A cégvezető asszony nő olyan kedves volt, hogy most meg már az volt a kellemetlen:)
December 8-ról kiadják a sok-sok felhalmozódott szabadságomat, kb. áprilisra fog elfogyni, akkor kezdek napi 4 órába dolgozni (7:50-től 11:50-ig).
Ilkára mama fog vigyázni, már nagyon várja:)
Reggel 7:09-kor indul a busz a Budai vámtól, amivel fél 8-ra Pváradon vagyok, és simán beérek 7:50-re.
12:15-kor jön hazafelé busz, amivel 3/4 1-re itthon vagyok.
Nem tűnik vészesnek, remélem menni fog, és lesz időm du. mindenre (házimunka, gyerekek rendezése, stb.)
Voltam is egy interjún, de a munka nagyon sok időt venne igénybe (napi 9 óra + nem ritkán túlóra), és saját bevallásuk szerint nagyon stresszes. Nem ilyen munkát kerestem, így visszamondtam.
Bár 2009-ben úgy jöttem el a PPh-tól, hogy megfogadtam magamnak, soha többet nem fogok ott dolgozni, mégis rászántam magam.
Tegnap voltam kint Pécsváradon, és előadtam, hogy napi 4 órában szeretnék visszajönni. Legnagyobb meglepetésemre simán belementek. A cégvezető asszony nő olyan kedves volt, hogy most meg már az volt a kellemetlen:)
December 8-ról kiadják a sok-sok felhalmozódott szabadságomat, kb. áprilisra fog elfogyni, akkor kezdek napi 4 órába dolgozni (7:50-től 11:50-ig).
Ilkára mama fog vigyázni, már nagyon várja:)
Reggel 7:09-kor indul a busz a Budai vámtól, amivel fél 8-ra Pváradon vagyok, és simán beérek 7:50-re.
12:15-kor jön hazafelé busz, amivel 3/4 1-re itthon vagyok.
Nem tűnik vészesnek, remélem menni fog, és lesz időm du. mindenre (házimunka, gyerekek rendezése, stb.)
2017. november 17., péntek
Iskola-dilemma
Szent Mór vs. Szent Margit
Kezdődik azzal, hogy nem vagyok maradéktalanul elégedett Rita tanítónénijeivel. Tapasztaltam/láttam sok olyan dolgot, ami nem tetszett. Most ezt nem részletezem, de felmerült bennem már tavasszal az osztályváltás, és ősszel már az iskolaváltás is.
Bori szeptemberben megy iskolába, Nála is felmerült a Szent Mór, mint lehetőség.
A héten kedden voltam nyílt napon a Mórban, és elbizonytalanodtam. Rájöttem, hogy semmi se tökéletes, hogy nem tudhatjuk előre, hogy a tanító néni, aki a nyílt napon mosolygós és barátságos, milyen lesz a szürke hétköznapokon.
Az tetszett a Szent Mórban, hogy van művészeti képzés. Ritának a képzőművészet feküdne (agyagozás, nemezelés, rajz és mindenféle kézműveskedés), Borinak meg a zenei tagozat lenne jobb.
Az is nagyon tetszett, hogy nem úgy veszik fel a gyereket, hogy az anyja beadja a jelentkezési lapot és kész, hanem a gyerekkel együtt kell menni, és van egy rövid ismerkedés/beszélgetés is a gyerekkel. A szülő jelenlétében, de mégis lesz benyomásuk a leendő elsősről, nem csak papíron folyik a bürokrácia.
Az egyik leendő tanító néni (Eszter néni) nyelvtan óráján volt lehetőségem részt venni, és feltűnt, hogy nagyon pörgős, én alig bírtam követni (a szófajokat ismételték). Volt egy ismerős kisfiú az osztályba, emlékeztem, hogy az anyuka régebben nagyon dicsérte az Eszter nénit (a napközis párja, Laci bácsi az életben is párja). Rákérdeztem újra, és már nem ajánlotta szívből. Azt mondta, hogy valóban nagyon pörgős, gyors észjárású nő, sokan lemaradnak, nem bírják követni, és emiatt fejlesztésre járnak többen az osztályból. Pár gyereket meg is buktatott.
Ráadásul csak az átlagos gyerekekkel találja meg jól a hangot, az átlagtól eltérőekkel nem tud mit kezdeni. Hát ezek nem túl jó hírek, főleg, hogy a Borikáról van szó, aki enyhén szólva is LASSÚ.
A másik osztály tanítónénije szimpi volt így elsőre, sokat dicsérte a gyerekeket, rossz válasz esetén se reagált rosszul, és elég türelmes is volt, sokkal lassabb volt a tempó a környezet órán, amit tartott. Egy véleményt hallottam róla, és az negatív (konkrétum nincs, csak nem ajánlják).
Az Ő osztályában nem volt ismerős egyik gyerek se, így nem is tudok jobban utána kérdezni.
Ezzel szemben a Szent Margitban az egyik leendő elsős tanító néniről azt hallottam, hogy szuper, nekem is annak tűnik így ránézésre, de Ritának Ő tartja a néptánc-tesit, és azt mondta, hogy mindig azzal fenyegetőzik, mikor a fiúk rosszalkodnak, hogy beír az ellenőrzőjükbe (elég gáz, hogy nem tud mással rendet tartani, csak üres fenyegetéssel).
A másik osztályba férfi lesz a délelőttös tanító, és Virág néni lesz a napközis, aki jelenleg a 2/a napközise (nem tudom miért bontják meg Őket). A férfiről csak jót hallottam (eddig napközis volt), ha fiam lenne, nem is gondolkodnék, de Borika olyan bújós, nem tudom mit kezdene egy férfi tanárral. Virág néni nekem furcsa, kicsit karót nyelt és hallottam már a gyerekekkel ingerülten beszélni.
A Szent Margitba jövő hét csütörtökön lesz a nyílt nap, természetesen oda is elmegyek.
Persze én se vagyok tökéletes szülő, nagyon nem, de azért a legjobban akarom a gyerekeimnek! Többet vannak az iskolába minden nap, mint amennyit velem.
Azt kívánom, bárcsak egy kis faluba laknánk, ahol egy iskola van és egy osztály. Akkor nem lenne dilemma:) Itt viszont a bőség zavara van.
Kezdődik azzal, hogy nem vagyok maradéktalanul elégedett Rita tanítónénijeivel. Tapasztaltam/láttam sok olyan dolgot, ami nem tetszett. Most ezt nem részletezem, de felmerült bennem már tavasszal az osztályváltás, és ősszel már az iskolaváltás is.
Bori szeptemberben megy iskolába, Nála is felmerült a Szent Mór, mint lehetőség.
A héten kedden voltam nyílt napon a Mórban, és elbizonytalanodtam. Rájöttem, hogy semmi se tökéletes, hogy nem tudhatjuk előre, hogy a tanító néni, aki a nyílt napon mosolygós és barátságos, milyen lesz a szürke hétköznapokon.
Az tetszett a Szent Mórban, hogy van művészeti képzés. Ritának a képzőművészet feküdne (agyagozás, nemezelés, rajz és mindenféle kézműveskedés), Borinak meg a zenei tagozat lenne jobb.
Az is nagyon tetszett, hogy nem úgy veszik fel a gyereket, hogy az anyja beadja a jelentkezési lapot és kész, hanem a gyerekkel együtt kell menni, és van egy rövid ismerkedés/beszélgetés is a gyerekkel. A szülő jelenlétében, de mégis lesz benyomásuk a leendő elsősről, nem csak papíron folyik a bürokrácia.
Az egyik leendő tanító néni (Eszter néni) nyelvtan óráján volt lehetőségem részt venni, és feltűnt, hogy nagyon pörgős, én alig bírtam követni (a szófajokat ismételték). Volt egy ismerős kisfiú az osztályba, emlékeztem, hogy az anyuka régebben nagyon dicsérte az Eszter nénit (a napközis párja, Laci bácsi az életben is párja). Rákérdeztem újra, és már nem ajánlotta szívből. Azt mondta, hogy valóban nagyon pörgős, gyors észjárású nő, sokan lemaradnak, nem bírják követni, és emiatt fejlesztésre járnak többen az osztályból. Pár gyereket meg is buktatott.
Ráadásul csak az átlagos gyerekekkel találja meg jól a hangot, az átlagtól eltérőekkel nem tud mit kezdeni. Hát ezek nem túl jó hírek, főleg, hogy a Borikáról van szó, aki enyhén szólva is LASSÚ.
A másik osztály tanítónénije szimpi volt így elsőre, sokat dicsérte a gyerekeket, rossz válasz esetén se reagált rosszul, és elég türelmes is volt, sokkal lassabb volt a tempó a környezet órán, amit tartott. Egy véleményt hallottam róla, és az negatív (konkrétum nincs, csak nem ajánlják).
Az Ő osztályában nem volt ismerős egyik gyerek se, így nem is tudok jobban utána kérdezni.
Ezzel szemben a Szent Margitban az egyik leendő elsős tanító néniről azt hallottam, hogy szuper, nekem is annak tűnik így ránézésre, de Ritának Ő tartja a néptánc-tesit, és azt mondta, hogy mindig azzal fenyegetőzik, mikor a fiúk rosszalkodnak, hogy beír az ellenőrzőjükbe (elég gáz, hogy nem tud mással rendet tartani, csak üres fenyegetéssel).
A másik osztályba férfi lesz a délelőttös tanító, és Virág néni lesz a napközis, aki jelenleg a 2/a napközise (nem tudom miért bontják meg Őket). A férfiről csak jót hallottam (eddig napközis volt), ha fiam lenne, nem is gondolkodnék, de Borika olyan bújós, nem tudom mit kezdene egy férfi tanárral. Virág néni nekem furcsa, kicsit karót nyelt és hallottam már a gyerekekkel ingerülten beszélni.
A Szent Margitba jövő hét csütörtökön lesz a nyílt nap, természetesen oda is elmegyek.
Persze én se vagyok tökéletes szülő, nagyon nem, de azért a legjobban akarom a gyerekeimnek! Többet vannak az iskolába minden nap, mint amennyit velem.
Azt kívánom, bárcsak egy kis faluba laknánk, ahol egy iskola van és egy osztály. Akkor nem lenne dilemma:) Itt viszont a bőség zavara van.
2017. november 12., vasárnap
Kutya ... majdnem
Majdnem lett kutyánk. Ilyen közel még sosem voltunk hozzá.
Tánti találta a neten, el is mentünk Csibrákra megnézni, cuki volt, Ritával rögtön kapcsolatba lépett (az ölébe mászott és nyalogatta):
Rita örült, de csak szolídan.
Este a második tortázásnál azt mondta, hogy a tegnapi kívánsága (a gyertyafújásnál) valóra vált:) Kutyát kívánt, és ma beígértünk Neki egyet.
Hazafelé nem beszélt róla, nevet sem keresett neki, az esti imánál hozta először szóba: "ilyenkor hol lenne a kutya?"
Mikor a gyerekek lefeküdtek és a vendégek elmentek, Gáborral leültünk megbeszélni a kutya-dolgot, és mindketten úgy éreztük, hogy nem most, és nem ezt a kutyust.
Jön a tél, a sok mínusz fok, és a kis kölyök még fázna kint. Nem akarjuk beszoktatni a házba, és ha úgy kezdenénk, hogy bent lehet, utána nem tudnánk kirakni.
Nagyfajta kutyus. Anyja kivasz, apja golden retriever. Mindkettőt láttuk, és marha nagyok. Talán jobb lenne egy kisebb termetővel kezdeni.
Elnapoltuk a kutya-projektet tavaszra. Én is nagyon csalódott voltam, elsirattam, de a Ritát még jobban sajnáltam, hogy csalódni fog.
Másnap reggel se emlegette Rita a kutyáját, ebéd előtt Gábor elment Vele sétálni, megbeszélte Vele, hogy nem ez lesz a kutyája. Szomorú volt, de nem eléggé. Fura, hogy nem borult ki, nem könyörgött, meg se próbálta megváltoztatni a véleményünket,
Vajon miért? Még nem hitte el igazán, vagy nem is vágyott igazán kutyára?!?! Elég volt Neki, hogy fél órát simogatott egy puha kis szőrpamacsot?
Remélem, hogy ezek közül valamelyik, és nem azért ilyen, mert magába zárja a negatív érzéseit ezzel kapcsolatban, aztán egyszer csak robban!
Tánti találta a neten, el is mentünk Csibrákra megnézni, cuki volt, Ritával rögtön kapcsolatba lépett (az ölébe mászott és nyalogatta):
Este a második tortázásnál azt mondta, hogy a tegnapi kívánsága (a gyertyafújásnál) valóra vált:) Kutyát kívánt, és ma beígértünk Neki egyet.
Hazafelé nem beszélt róla, nevet sem keresett neki, az esti imánál hozta először szóba: "ilyenkor hol lenne a kutya?"
Mikor a gyerekek lefeküdtek és a vendégek elmentek, Gáborral leültünk megbeszélni a kutya-dolgot, és mindketten úgy éreztük, hogy nem most, és nem ezt a kutyust.
Jön a tél, a sok mínusz fok, és a kis kölyök még fázna kint. Nem akarjuk beszoktatni a házba, és ha úgy kezdenénk, hogy bent lehet, utána nem tudnánk kirakni.
Nagyfajta kutyus. Anyja kivasz, apja golden retriever. Mindkettőt láttuk, és marha nagyok. Talán jobb lenne egy kisebb termetővel kezdeni.
Elnapoltuk a kutya-projektet tavaszra. Én is nagyon csalódott voltam, elsirattam, de a Ritát még jobban sajnáltam, hogy csalódni fog.
Másnap reggel se emlegette Rita a kutyáját, ebéd előtt Gábor elment Vele sétálni, megbeszélte Vele, hogy nem ez lesz a kutyája. Szomorú volt, de nem eléggé. Fura, hogy nem borult ki, nem könyörgött, meg se próbálta megváltoztatni a véleményünket,
Vajon miért? Még nem hitte el igazán, vagy nem is vágyott igazán kutyára?!?! Elég volt Neki, hogy fél órát simogatott egy puha kis szőrpamacsot?
Remélem, hogy ezek közül valamelyik, és nem azért ilyen, mert magába zárja a negatív érzéseit ezzel kapcsolatban, aztán egyszer csak robban!
2017. november 8., szerda
Ki sem léptem a kapun, mégis mennyi minden történt ma ...
Reggel elkezdtem bújni a netet állás ügyben. Találtam is 1 db környezetmérnök állást Pécsen, amit meg is pályáztam gyorsan.
1 órakor megcsörrent a telefonom, és a Z.E.H. Kft. volt, behívtak állásinterjúra. Holnap után (péntek 10:30). Még jó, hogy aznap reggelre beiratkoztam fodrászhoz (9:10-re). Így legalább szép lesz a hajam:)
Annyira izgultam, hogy le kellett kötnöm magam. Kivágtam Rita fejlesztő lapkáit, kihegyeztem egy nagy doboz színesceruzát (vízhólyag is lett a kezemen), és mivel Ilka nagyot aludt, még Rita szülinapi fotósorozatát is összeválogattam.
Tervezetem, hogy elmegyek ma is Zumbára (hétfőn már voltam), fel is öltöztem, de még a kocsi fele menet megváltozott a helyzet. Gábor bement a garázsba, és meglátta, hogy egy nagy tócsában állnak a maradék építőanyagok. A Pí-vizes ballon alja repedt ki, és csordogált. Én huppantottam be oda, ahonnan az üreset reggel kivettem. Túl nagy lehetett a lendület. Még jó, hogy lustaságomból kifolyólag csak fél 5-kor mentem ki érte, és nem reggel 9-kor raktam el, amikor meghozták.
Gábor nagyon ideges volt (meg is értem), ilyen idagállapotban nem akartam itt hagyni a 4 gyerekkel.
Amíg Ő kármentesítette a garázst, én bementem a lányokhoz.
Kiderült, hogy Ritának még volt házija, amit a napköziben nem csináltak meg (csak szerdán marad a napköziben, az az én pihenőnapom), másolni kellett elég sokat. Miután kiszenvedte, együtt folytattuk a fejlesztő lapocskák kivágását, majd vacsi és fürdetés.
Ilka fürdetése után, amikor Gábor a törölközőjéért nyúlt, leverte a Varga cseppes üvegcsét, ami leesett és "pirityára" tört (persze tele volt, így a gyógynövény kivonat a földről gőzölgött).
Már meg se lepődtem, hogy ezalatt a szemetes zsák is kihasadt, ahogy húztam ki a kukából:)
De szerencsére személyi sérülés nem történt, és az anyagi kár se jelentős:)
És lehetőségem van megcsípni egy környezetmérnök állást! Annyira izgalmas! Talán megúszom a PPh-t! Úgy legyen, Ámen!
1 órakor megcsörrent a telefonom, és a Z.E.H. Kft. volt, behívtak állásinterjúra. Holnap után (péntek 10:30). Még jó, hogy aznap reggelre beiratkoztam fodrászhoz (9:10-re). Így legalább szép lesz a hajam:)
Annyira izgultam, hogy le kellett kötnöm magam. Kivágtam Rita fejlesztő lapkáit, kihegyeztem egy nagy doboz színesceruzát (vízhólyag is lett a kezemen), és mivel Ilka nagyot aludt, még Rita szülinapi fotósorozatát is összeválogattam.
Tervezetem, hogy elmegyek ma is Zumbára (hétfőn már voltam), fel is öltöztem, de még a kocsi fele menet megváltozott a helyzet. Gábor bement a garázsba, és meglátta, hogy egy nagy tócsában állnak a maradék építőanyagok. A Pí-vizes ballon alja repedt ki, és csordogált. Én huppantottam be oda, ahonnan az üreset reggel kivettem. Túl nagy lehetett a lendület. Még jó, hogy lustaságomból kifolyólag csak fél 5-kor mentem ki érte, és nem reggel 9-kor raktam el, amikor meghozták.
Gábor nagyon ideges volt (meg is értem), ilyen idagállapotban nem akartam itt hagyni a 4 gyerekkel.
Amíg Ő kármentesítette a garázst, én bementem a lányokhoz.
Kiderült, hogy Ritának még volt házija, amit a napköziben nem csináltak meg (csak szerdán marad a napköziben, az az én pihenőnapom), másolni kellett elég sokat. Miután kiszenvedte, együtt folytattuk a fejlesztő lapocskák kivágását, majd vacsi és fürdetés.
Ilka fürdetése után, amikor Gábor a törölközőjéért nyúlt, leverte a Varga cseppes üvegcsét, ami leesett és "pirityára" tört (persze tele volt, így a gyógynövény kivonat a földről gőzölgött).
Már meg se lepődtem, hogy ezalatt a szemetes zsák is kihasadt, ahogy húztam ki a kukából:)
De szerencsére személyi sérülés nem történt, és az anyagi kár se jelentős:)
És lehetőségem van megcsípni egy környezetmérnök állást! Annyira izgalmas! Talán megúszom a PPh-t! Úgy legyen, Ámen!
2017. november 7., kedd
Ilka 23 hónapos
Annyira kis értelmes, kommunikatív, mosolygós, akaratos kis fruska...
Mindent megért, mindent elmagyaráz, mindent egyedül akar csinálni. Mondja közben, hogy ÉM, ÉM
Mondja, hogy SZIA, PUSZI, integet és elmegy (szatyorral a kezében).
Telefonon is szeret és tud már "beszélni". Édes kis hangja van, és folyamatosan mondja babanyelven.
Tud már igazi, cuppanós puszit is adni, ha kérjük, nem mindig van hozzá kedve, de sokszor kérés nélkül is ad.
Kis bújós , hízelkedős. Jön, hogy ÖLI, és nyújtja föl a kezecskéit. Ilyenkor bármit csinálok is, nem tudok Neki ellenállni, felveszem és a két kis karját a nyakam köré fonja, jól megölelgetjük egymást.
Este is sokszor hozzám bújva alszik el (odabújok mellé az ágyába). Ilyenkor szoktam Neki suttogni, hogy aludjon már, késő van, stb. Átvette ezt a szokásomat, kiveszi a cumit a szájából, és sutyorog a fülembe. Aztán beveszi a cumit, lerakja a fejét, és ezt ismétli párszor cinkosul mosolyogva:) Ő csitít és altat engem:)
Az esti imát is "mondja" végig velünk:) Így jár Neki is a pár korty víz elalvás előtt (a víz az imához van kötve).
A ciciről már szinte teljesen leszokott. Napok óta nem is kérte. Jól megvagyunk nélküle:)
Viszont még mindig sokat cumizna, ha hagynám, de ha nem muszáj, nem adom oda a cumikat. Alváshoz megkapja, de napközben nem. El is kellett dugnom egy felső szekrénybe, mert amikor még a pelenkázón tartottam, odavitt egy zacskó pelust, odarakta a kiságya mellé, felállt rá, és így megkaparintotta a cumikat, kiszolgálta magát:)
Édesen ismétli a szavakat, ha kérjük:
Még mindig nagyon szeret hordozódni, fülig ér a szája, amikor hozom a hordozót, és megkérdezem, hogy jön-e a hátamra:)
És ha bármilyen zenét hall, rögtön táncolni kezd, riszálja a fenekét, mozgatja a kezeit is:
Múlt hétvégén itthagytam 1,5 napra. A mama vigyázott rá, és nagyon jól elvoltak. Nem emlegetett, nem sírt utánam, igaz, párszor beszéltünk telefonon (amikor a mamával beszéltem, mindig elkérte a telefont).
Egyébként is sokszor hagyom itthon az apjával, vagy valamelyik nagyszülővel, sőt, még a lefektetést is rájuk szoktam bízni egyszer-kétszer (kezdek eljárni itthonról: színház, schönstatt-este, hangverseny).
Julcsi is vigyázott rá pár hete egy délelőtt, és nem volt akkor se gond. Amikor készülődök, Ő is húzza a cipőjét, de mondom Neki, hogy most Ő nem jön, itthon marad X.Y-nal, akkor megérti, és integet utánam mosolyogva:)
Egyik délután a szomszéd Kati nénit hívtam át, hogy vigyázzon az álmára, amíg Ritát hazahozom az iskolából. Felébredt korábban, mint szokott (ráfeküdt az egyik cumira és megnyomta az arcát), és amikor 3-kor hazaértünk, a Kati nénivel békében eljátszottak a nappaliban.
Ilkán kinti nadrág és pulcsi volt, csak ezt találta Kati néni, hát ráadta. És Ilka értelemszerűen felhúzta a cipőt is hozzá, hisz azt hitte, mennek ki:)
Kért almát is, és még a héját is lepucoltatta:)
Mindent megért, mindent elmagyaráz, mindent egyedül akar csinálni. Mondja közben, hogy ÉM, ÉM
Mondja, hogy SZIA, PUSZI, integet és elmegy (szatyorral a kezében).
Telefonon is szeret és tud már "beszélni". Édes kis hangja van, és folyamatosan mondja babanyelven.
Tud már igazi, cuppanós puszit is adni, ha kérjük, nem mindig van hozzá kedve, de sokszor kérés nélkül is ad.
Kis bújós , hízelkedős. Jön, hogy ÖLI, és nyújtja föl a kezecskéit. Ilyenkor bármit csinálok is, nem tudok Neki ellenállni, felveszem és a két kis karját a nyakam köré fonja, jól megölelgetjük egymást.
Este is sokszor hozzám bújva alszik el (odabújok mellé az ágyába). Ilyenkor szoktam Neki suttogni, hogy aludjon már, késő van, stb. Átvette ezt a szokásomat, kiveszi a cumit a szájából, és sutyorog a fülembe. Aztán beveszi a cumit, lerakja a fejét, és ezt ismétli párszor cinkosul mosolyogva:) Ő csitít és altat engem:)
Az esti imát is "mondja" végig velünk:) Így jár Neki is a pár korty víz elalvás előtt (a víz az imához van kötve).
A ciciről már szinte teljesen leszokott. Napok óta nem is kérte. Jól megvagyunk nélküle:)
Viszont még mindig sokat cumizna, ha hagynám, de ha nem muszáj, nem adom oda a cumikat. Alváshoz megkapja, de napközben nem. El is kellett dugnom egy felső szekrénybe, mert amikor még a pelenkázón tartottam, odavitt egy zacskó pelust, odarakta a kiságya mellé, felállt rá, és így megkaparintotta a cumikat, kiszolgálta magát:)
Édesen ismétli a szavakat, ha kérjük:
Még mindig nagyon szeret hordozódni, fülig ér a szája, amikor hozom a hordozót, és megkérdezem, hogy jön-e a hátamra:)
És ha bármilyen zenét hall, rögtön táncolni kezd, riszálja a fenekét, mozgatja a kezeit is:
Múlt hétvégén itthagytam 1,5 napra. A mama vigyázott rá, és nagyon jól elvoltak. Nem emlegetett, nem sírt utánam, igaz, párszor beszéltünk telefonon (amikor a mamával beszéltem, mindig elkérte a telefont).
Egyébként is sokszor hagyom itthon az apjával, vagy valamelyik nagyszülővel, sőt, még a lefektetést is rájuk szoktam bízni egyszer-kétszer (kezdek eljárni itthonról: színház, schönstatt-este, hangverseny).
Julcsi is vigyázott rá pár hete egy délelőtt, és nem volt akkor se gond. Amikor készülődök, Ő is húzza a cipőjét, de mondom Neki, hogy most Ő nem jön, itthon marad X.Y-nal, akkor megérti, és integet utánam mosolyogva:)
Egyik délután a szomszéd Kati nénit hívtam át, hogy vigyázzon az álmára, amíg Ritát hazahozom az iskolából. Felébredt korábban, mint szokott (ráfeküdt az egyik cumira és megnyomta az arcát), és amikor 3-kor hazaértünk, a Kati nénivel békében eljátszottak a nappaliban.
Ilkán kinti nadrág és pulcsi volt, csak ezt találta Kati néni, hát ráadta. És Ilka értelemszerűen felhúzta a cipőt is hozzá, hisz azt hitte, mennek ki:)
Kért almát is, és még a héját is lepucoltatta:)
2017. november 4., szombat
Őszi szünet
Az őszi szünet végén járunk, és mi tagadás, ennek nagyon örülök.
Erőtpróbáló volt ez a pár nap, amikor reggeltől délutánig egyedül küzdöttem a 4 lánnnyal.
Ritával próbáltam tanulni, kicsit gyakorolni az olvasást, de nem minden nap sikerült.
Sokat nézték a tv-t, addig volt viszonylagos nyugalom (bár Ilka felkavarta néha az állóvizet azzal, hogy odament és kikapcsolta a tv-t).
Az első nap délelőttjén ilyen kupit csináltak a szobájukba:
Napos idő esetén (ilyen kevés volt) kizavartam őket a levegőre. Általában csak az udvarra, de többször bringáztak az utcán is, és egyszer felmentünk a játszótérre is.
Egy délelőtt egy órát töltöttünk a régi játszóterünkön, ahol is Rita talált egy nagy fekete macskát. A cica hagyta magát, Rita folyamatosan simogatta, néha fel is vette, odébbrakta. Meg akarta etetni, hogy hazajöjjön velünk (kóbor cica, az egész lépcsőház eteti). Felmentünk a kisboltba csapatosan és vettünk egy tejfölt. Kormi (mert így nevezték el) örült neki, nyalogatta, még a bajsza is fehér lett. De persze utána se jött haza velünk (nekem szerencsémre, Rita nagy bánatára).
Rita alig akart hazajönni a macska nélkül. Kéne Neki egy háziállat (lehetőleg kutya).
Gábor szülinapja is volt a héten, nagyon készültünk rá mindannyian (gyerekek és én is), de nem sikerült túl jól (a gyerekek sokat veszekedtek, verekedtek, sírtak, én meg kiabáltam Velük).
Lesz még boldogabb szülinapom is - így szólt az ünnepelt:)
Rita kis szőnyegett rakott össze caraWonga-technikával (mamával voltak múlt hétvégén a Herkules-műhelyben).
Egyik délután mama tudott vigyázni a kicsikre, a két naggyal elmentem egy kézműves délutánra az ANK-ba. Kavics-festés volt meghirdetve, de kavics helyett lapos gipszpogácsák voltak, azt lehetett szép akrill festékekkel megrajzolni. A lányok nagyon ügyesek voltak, nem is lettek festékesek, rendesen kimosták az ecsetet két festék között, és szép alkotások születtek a kezük alatt.
Ceruzatartót is készítettek (Bori Gábornak, Rita magának): filc-csíkokat ragasztottak egy vajkrémes tégelyre, majd dekorálták.
A délután legnagyobb vicce, hogy egy anyuka azt mondta, hogy a Rita nagyon hasonlít rám:))) Ilyet még senki nem mondott a 8 év alatt:)))
Szerencsére a hét középső napja munkaszüneti nap volt, amikor is Gábor sem dolgozott.
Temetőket jártunk egész nap, szerencsére egyik sincs túl messze.
Délelőtt Dombóvárra mentünk (Rita nélkül) az én rokonaim sírjaihoz, Péter papa elmondta, hogy milyen rokonság van közöttük (Becker, Kőrösi, Schmieder, Varga).
Hazajöttünk Pécsre ebédelni, majd Ritával kiegészülve 2-re mentünk Harlányba a dédi sírjához. Ott találkoztunk a nagyiékkal és együtt mentünk tovább Siklósra (Marci nagyszülei sírjához) és Máriagyűdre (Ági nagyi rokonságához).
3-kor kezdődött Máriagyűdön a mise, amit a lányok elég rosszul bírtak. A két kicsivel ki is kellett menni.
Szerencsére remek, napsütéses idő volt egész nap.
Az autót Siklóson hagytuk a szerelőnél (gumi-csere), két autóval hoztak minket vissza Pécsre a nagyiék:)
A hétvégén még lesz egy jó kis program: Gyűrű-kúra.
Házaspáros lelkigyakorlat a Máriagyűdi zarándokházban, a nagycsaládosok szervezik, ingyenes, és bár jóban vagyunk Gáborral, azért egy kis szervíz sosem árt egy házasságnak. Két gyereket viszünk (lesz gyerekfelügyelet), a Ritát meg az Ilkát itthon hagyjuk a mamára.
Szombat reggel 9-től vasárnap ebédig tart, remélem Ilka jól fogja bírni a hiányomat!
Erőtpróbáló volt ez a pár nap, amikor reggeltől délutánig egyedül küzdöttem a 4 lánnnyal.
Ritával próbáltam tanulni, kicsit gyakorolni az olvasást, de nem minden nap sikerült.
Sokat nézték a tv-t, addig volt viszonylagos nyugalom (bár Ilka felkavarta néha az állóvizet azzal, hogy odament és kikapcsolta a tv-t).
Az első nap délelőttjén ilyen kupit csináltak a szobájukba:
aztán persze átmentek a másik szobába tv-zni:(
Egy délelőtt egy órát töltöttünk a régi játszóterünkön, ahol is Rita talált egy nagy fekete macskát. A cica hagyta magát, Rita folyamatosan simogatta, néha fel is vette, odébbrakta. Meg akarta etetni, hogy hazajöjjön velünk (kóbor cica, az egész lépcsőház eteti). Felmentünk a kisboltba csapatosan és vettünk egy tejfölt. Kormi (mert így nevezték el) örült neki, nyalogatta, még a bajsza is fehér lett. De persze utána se jött haza velünk (nekem szerencsémre, Rita nagy bánatára).
Rita alig akart hazajönni a macska nélkül. Kéne Neki egy háziállat (lehetőleg kutya).
Gábor szülinapja is volt a héten, nagyon készültünk rá mindannyian (gyerekek és én is), de nem sikerült túl jól (a gyerekek sokat veszekedtek, verekedtek, sírtak, én meg kiabáltam Velük).
Lesz még boldogabb szülinapom is - így szólt az ünnepelt:)
Egyik délután mama tudott vigyázni a kicsikre, a két naggyal elmentem egy kézműves délutánra az ANK-ba. Kavics-festés volt meghirdetve, de kavics helyett lapos gipszpogácsák voltak, azt lehetett szép akrill festékekkel megrajzolni. A lányok nagyon ügyesek voltak, nem is lettek festékesek, rendesen kimosták az ecsetet két festék között, és szép alkotások születtek a kezük alatt.
Ceruzatartót is készítettek (Bori Gábornak, Rita magának): filc-csíkokat ragasztottak egy vajkrémes tégelyre, majd dekorálták.
A délután legnagyobb vicce, hogy egy anyuka azt mondta, hogy a Rita nagyon hasonlít rám:))) Ilyet még senki nem mondott a 8 év alatt:)))
Szerencsére a hét középső napja munkaszüneti nap volt, amikor is Gábor sem dolgozott.
Temetőket jártunk egész nap, szerencsére egyik sincs túl messze.
Délelőtt Dombóvárra mentünk (Rita nélkül) az én rokonaim sírjaihoz, Péter papa elmondta, hogy milyen rokonság van közöttük (Becker, Kőrösi, Schmieder, Varga).
Hazajöttünk Pécsre ebédelni, majd Ritával kiegészülve 2-re mentünk Harlányba a dédi sírjához. Ott találkoztunk a nagyiékkal és együtt mentünk tovább Siklósra (Marci nagyszülei sírjához) és Máriagyűdre (Ági nagyi rokonságához).
3-kor kezdődött Máriagyűdön a mise, amit a lányok elég rosszul bírtak. A két kicsivel ki is kellett menni.
Szerencsére remek, napsütéses idő volt egész nap.
Az autót Siklóson hagytuk a szerelőnél (gumi-csere), két autóval hoztak minket vissza Pécsre a nagyiék:)
A hétvégén még lesz egy jó kis program: Gyűrű-kúra.
Házaspáros lelkigyakorlat a Máriagyűdi zarándokházban, a nagycsaládosok szervezik, ingyenes, és bár jóban vagyunk Gáborral, azért egy kis szervíz sosem árt egy házasságnak. Két gyereket viszünk (lesz gyerekfelügyelet), a Ritát meg az Ilkát itthon hagyjuk a mamára.
Szombat reggel 9-től vasárnap ebédig tart, remélem Ilka jól fogja bírni a hiányomat!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)