Esküvői zarándoklatunk

Nagycsaládként most zarándokoltunk először esküvőre. A cél: Budapest.
A gondos szervezés ellenére is egy csomó váratlan dologgal kellett megküzdenünk, de azért sok kegyelmi pillanat is akadt:)

Péntek du. 4-re terveztük az indulást, 5-kor sikerült elindulnunk:)

Pécstől 30 km-re az autópályán a kocsi egyszer csak lassulni kezdett és csúnya hangja volt. Gábor lehúzódott a leállósávba, és nekiállt telefonálni. Először a siklósi szerelőnket hívta, akivel egyébként a balatoni új előtt átvizsgáltatta a kocsit, hogy ne hagyjon minket cserben egy hosszabb úton. Telefonon nem volt ötlete. A gyerekek türelmetlenkedtek, hogy miért nem megyünk már, közben egyáltalán nem volt biztos, hogy tovább tudunk menni. Rita már sírt, hogy akkor most mi lesz, és a Tapír nem fogja látni a "tengert" (a Dunára gondolt. Mondtuk Neki, hogy hajón lesz a lagzi, és hajó csak a tengeren lehet)

Még jó, hogy a Bárka előző tulaja megadta annak a szerelőnek az elérhetőségét, akihez hordták szervizelni a kocsit (egyébként egy Citroen szakértő). Őt is felhívta a Gábor, és a tünetek elmondása alapján volt ötlete. Egy cső jött le a helyéről, vissza kellett tenni és a bilincsén húzni, hogy a helyén maradjon. Gábor a mama svájci bicskájával megoldotta, mehettünk tovább. Istennek legyen hála! :)
Rita boldog volt, könnytől csillogó szemmel közölte, hogy azért javult meg az autó, mert Ő titokban imádkozott!
Tapír is boldog volt:

A kényszermegálló miatt Ilka felébredt, és nem hogy nem aludt vissza, hanem szabályosan ordított a célig. Egyszer megálltunk, megszoptattam, hátha abbahagyja, de amikor indultunk tovább, folytatta a kiabálást. Ötletünk se volt mi volt a baja, de nem fáradt bele, keservesen sírt végig, de olyan hangon, mintha nyúzták volna:( Idegtépő volt hallgatni!
Egy biztos, a gyerek kitartásával nincs probléma! :)
Kis ízelítő:

Szerencsére a gyerekeket nem zavarta, jól elvoltak az úton.

 8-kor értünk a címre, a ház előtt nem volt szabad parkoló, csak messzebb tudtunk megállni. Ilkát ahogy kivettem a gyerekülésből, megnyugodott, békésen nézelődött a vállamon át.
A Tánti bérelt ki nekünk egy lakást a Sas utcában, a Szent István Bazilika szomszédságában.
A fotók alapján jobbra számítottunk, de erre a 2 éjszakára megfelelt.
Ilkának viszont egyáltalán nem tetszett az idegen hely! Gáborral lementem a csomagokért, szegény mama nem tudta megnyugtatni, megint ordított.
Megszoptattam, addig Gábor felállította a kiságyat, és leraktuk aludni a cicin megnyugodott Ilka babát! Éjjel fél 3-ig durmolt is egyhuzamban.

Lányok fel voltak pörögve, mire vacsiztunk, mindenkit lefürdettem és ágyba kerültek 11 óra volt:) De nem bántam, betudtuk főpróbának (reménykedtünk, hogy akkor a lagzit is bírni fogják legalább eddig).

Az éjjel szörnyű volt! Terka krupp-osan köhögött, felébredt rá, megijedt, hogy nehezen kap levegőt, sírt és anyáért kiabált. Átmentem hozzá, elvittem a hűtőhöz, szipkáztunk egy kis hideget, megnyugodott, visszaraktam az ágyba, kicsit melléfeküdtem, visszaaludt, én is visszamentem a helyemre. És ez ismétlődött szinte óránként:( Mamával aludt a Terka egy franciaágyban, így se a mama, se a Terka, se én nem aludtuk ki magunkat a nagy nap előtt.

Szombat reggel 7-kor persze fent voltak a csajok, indult a nap. Szerencsére volt tv, M2 és Minimax csatornával, nézték a meséket:

A két középső pisztáciát majszoltak még reggeli előtt előétel-gyanánt:

Jött a Tánti 8 körül, hozott anti-paleós reggelit a csapatnak: kakaós csigát, fonott kalácsot vajjal, mézzel és friss ropogós kifliket. Egy nagy fekete pont a Lipóti pékségnek, ahol hétvégén nem árulnak paleós termékeket!

Reggeli után felkerekedtünk, és elmetróztunk a Tánti lakásába. Ilkát hagytuk a bérlakásba aludni az ágyában, mama felügyelte.
A lányok nagyon élvezték a mozgólépcsőt, a metrózást és tetszett Nekik a Tánti-lak is!

 Találtak egy körömlakkot, így meg is volt a program: Tánti rózsaszínűre lakkozta a kis koszorúslányok körmeit.
Hazafele a metrón is így tartották még a kezeiket:

 Hazafele menet már fáradtan:

Hazaérve ebédeltünk, hajat mostam, belőttem a sérómat, felöltöztettük a lányokat, Ritának frizurát csináltam, és 12:10-kor elindultunk a templomba.
A GPS nem kapott jelet, Gábor vacakolt vele egy ideig (Ilka közben megint rázendített és ordított még ki nem vettük az autóból). Szerencsére térkép is volt nálunk, így én navigáltam el az albertfalvai templomig. 3/4 12-kor értünk oda.
Terka már az úton bealudt, ébresztgetni kellett. Ahogy kiszálltunk, sírt, hogy fáj az orra alatt (náthás, és a pzs kidörzsölte), nem is volt hajlandó koszorúslányként bevonulni a menyasszony előtt, ült az apja ölében.
A nagylányok ügyesek és szépek voltak, de fotó nincs róluk. Majd pótlom, amikor megkapjuk a profi fotós képeit!

Ilka rajtam volt a kölcsön kapott karikás kendőben, már a szertartás előtt elaludt. Az orgona hangjára felébredt, de csak nézett rám, nem sírt:) Aztán megint bealudt, és csak a végén ébredt föl (szintén az orgonára).
Nagyon szép esküvő volt, a pap jól beszélt, megható volt az egész!
Csoportkép után ültünk is be a kocsiba és indultunk vissza a főhadiszállásra.
Annyira siettünk, egy családi kép se készült, pedig mindenki csinos volt, és a mama vagy a Tánti tudott volna csinálni. De elmaradt:(

A szállásra érve uzsiztunk, majd próbáltuk elaltatni a lányokat. Bori kivételével mindenki aludt is.
Terka nagyon rosszul ébredt, köhögött, sírt és piros volt az arca. Nem tudtuk olyan állapotba hozni, hogy el tudjunk Vele indulni, így Gábor és Mama ment csak a hajóra a Ritával és a Borival. Én otthon maradtam a két kicsivel. Nehéz volt elfogadni ezt a helyzetet, de az anyák élete tele van lemondással, ez is csak egy volt ezek közül:(
Mesét néztünk a tv-ben és kölesgolyót vacsiztunk.

A lakás tulaja hagyott ott egy üveg tokaji aszút és egy 100%-os narancslét. Mindkettő meg volt már bontva, hát csináltam magamnak egy jó kis koktélt (fele-fele arányban). Jól esett:)
Fél 9-kor lefektettem a Terkét, Ilka már aludt akkor, és én is lefeküdtem.

A család éjfél után ért haza, a nagylányok nagyon jól bírták a lagzit, táncoltak, vidámak voltak, nem volt gond Velük.

Éjjel Terka nem köhögte fel magát, de Ilka miatt kicsit virrasztottam (egyik szopi után nem aludt rögtön vissza).

Vasárnap reggel 6-kor keltem, Gábor is felébredt, beszélgettünk az ágyban, mesélt a lagziról. Olyan éhes voltam, alig bírtam kivárni, hogy 7 óra legyen. Akkor mertem csak átmenni a konyhába, megettem a paleós tortaszeletet, amit a lagziból nekem hoztak, ittam hozzá kávét, és ébresztettem a család többi tagját.

8:30-kor kezdődött a diákmise a Szent István Bazilikában. Ott találkoztunk a Tántival. Ilka aludt rajtam kendőben (kenguru kötésben), a többi gyerekünk is szépen viselkedett.
Volt egy megható pillanat: a Miatyánk imádságra kihívta a pap a gyerekeket az oltár elé. Ott állt a 3 Pólya lány egymás mellett az oltár előtt, mint a kisangyalok:) A felajánlásnál meg térdeltek, kiosztották Nekik a kiskeresztet (a nagyobb gyerekeket megáldoztatták), és utána jöttek csak vissza a padba hozzánk. Nem lehetett fotózni, de ezt a képet sose fogom elfelejteni, jól a szívembe véstem:)

Mise után összepakoltunk, és elindultunk hazafelé. A nyugalmas út reményében Ilkát magamra kötöttem.

Így volt helye a Tántinak is, kidobtuk a Ferenc körúton. Ilka békésen aludt rajtam, már én is majdnem elszenderedtem, mikor egyszer csak, mintha meghúztam volna a fülét, éktelen ordításba kezdett. Cumi se segített, így levettem, és beraktam az autós hordozóba. Még 160 km volt Pécsig. Beraktam a füldugót, és rezignált állapotba merültem. Egyszer elhallgatott pár percre, cumi nélkül, tágra nyílt szemekkel nézelődött. Mama már aggódott is, hogy mi történt, miért hallgatott el, de aztán megint rákezdett, és sírt, amíg ki nem vettem a házunk előtt az autóból.
A többiek megint jól elvoltak:

Jó lenne rájönni, hogy Ilkának mi a baja a bárkában, és olyan baja van-e, amin tudunk segíteni, vagy le kell mondanunk a hosszabb autóutakról.
A Peugeot-ban nem sírt, pedig Pécs-Dombóvár és Pécs-Bonyhád távot már többször megtette.

Hazaértünk, és nagyon örültünk, hogy túléltük ezt a hétvégét!

Hétfőn mama visszahozta a koszorúslány ruhákat és újra csinosan felöltöztünk, hogy bepótoljuk az elmaradt családi fotókat. Vicces volt:

 

 

Első balcsizás 2016-ban

Szép időt ígértek a hétvégére, és lomtalanítás is volt Fonyódon, így családosan levonultunk a nyaralóba. Megfuttattuk a "bárkát" - így hívják a lányok a kocsinkat.
Bár reggel még elég borongós volt az idő, és egész odaúton sem kellett napszemüveg, ott azért előbújt a nap, és még kicsit meg is fogott minket (főleg Ilka babát).

Lefele én vezettem, hogy gyakoroljam, szokjam a kocsit. Gábor görcsösen kapaszkodott, és néha hümmögött, amikor nem kapcsoltam időben vissza, vagy döcögősre sikerült a váltás:) De nem szidott le, pedig Fonyód előtt még a belső visszapillantó tükör is a kezemben maradt, amikor meg akartam igazítani:)

Mama már ott várt bennünket a nyaralóban. Gáborral kihozták a nappaliból a kanapét (pár perc alatt egy cigány család el is vitte), levágtuk a füvet, Gábor kipakolta a szobákból az ágyakat, hogy lehessen festeni (csőtörés volt az ikerszomszédnál, lemállott a vakolat).

Lányok jól viseltél a hosszú utat, Halász Judit muzsikát hallgattunk, és meséltek a tegnapi bikali élményeikről.
Ilka is végig csendben volt, nem úgy hazafelé:( Az út felénél éktelen ordításba kezdett, mintha kínozták volna, pedig rajta kívül az összes gyerek aludt.

De csak az ordítás megkezdéséig. Mert arra azonnal felébredtek szegénykék. Türelmesen viselték, hogy nem hallják a zenét, mi se halljuk Őket, ha kérnek vagy kérdeznek valamit, sőt, még a saját gondolataikat se hallották:(
Meg is álltunk a következő alkalmas helyen, kivettem, megdajkáltam, megszoptattam (éhes nem lehetett, csak nyugi-cicizésnek szántam), de ahogy visszaraktam az autós hordozóba, folytatta a visítást. Cumival a szájában is. Rita is bohóckodott Neki, semmi nem volt jó:( Hazáig bírta, nem fáradt el:( 1 órán keresztül:(((

Valószínűleg elege volt az egész napos bolygatásból. Szeret nyugton lenni az ágyában, és ma erre nem volt alkalma. A nyaralóban 17 fok volt csak, a falak ontották a hideget. Odafele az autós hordozóban volt, ott a kezemben, vagy amikor álmosnak láttam felkötöttem kendőben a hátamra. El is aludt pár perc alatt, még füvet is tudtam nyírni így:

Ébredés után levettem, megint kézben volt, szopi, kézben volt, mikor megint álmos lett, beraktam a karikás kendőbe és lesétáltam a 4 gyerekemmel először a partra. Az utca végén se jártunk már, amikor elaludt.
Hazaérve felébredt, letettem a napozó-szivacsra a teraszra, mellé is feküdtem, de úgy sem volt jó, nyüglődött.
Kiadtam a parancsot: irány haza! Ilka el is aludt még a pakolásunk alatt az autós hordozóba, de sajnos nem aludt hazáig (ld. feljebb).

Itthon aztán megfürdettem, megszoptattam, és letettem az ágyába. Azt a békességet! Elégedetten nézelődött, amíg el nem aludt:)

Hiába, nem egy rugalmas gyerek. De Gábor szerint egyik se volt az. Én erre nem emlékszem!
Mi lesz velünk jövő hétvégén, amikor már péntek du. felmegyünk Bp-re, és csak vasárnap du. érünk haza! De mégse szeretném kihagyni az egyetlen fiú unokatesóm esküvőjét!
Remélem Ilka bírni fogja!

A nagylányok nagyon élvezték a Balatont. Kint ettünk a teraszon kézzel (sült csirkecombot salátával, uborkával, retekkel, koktélparadicsommal). Játszottak az ottani játékokkal, a babaházzal, a játékbabakocsikkal, labdákkal, függőággyal.

Kaja után le akartunk menni a partra megnézni a vizet. Bori hátraszaladt a lakókocsihoz, és két úszógumival tért vissza. Dőltünk a röhögéstől:) Persze még a lejárók se voltak berakva, nagy szél, ezáltal nagy hullámok voltak, csak pár elszánt horgász ücsörgött a parton, és mi bóklásztunk az úszógumikkal:)
A túlfolyónál játszottak, nádakat mártogattak a vízbe.
Hazafelé meg kettéváltak, Rita a hosszabb úton indult, a Terka utána, Bori meg a rövidebben. A Terkáék után mentem, és Bori már otthon volt, mire mi hazaértünk. Tiszta ideges voltam, mert nem láttam, de sajnos még én sem tudok ketté osztódni. Meg kell tanítani Nekik, hogy egyfelé megy mindenki, nem válhatnak szét! Jövő nyáron majd 4-en mennek 4-felé?!?! Jajj!!!

Szuper kis nap volt:)

Nagycsaládos autónk

A héten végre megvettük az első autónkat, egy 7 személyes Citroen C8-ast.
Nagyon jó, élvezik a gyerekek is és mi is:)

Ma jól begyakoroltam a vezetését, mert Gábor Bp-en volt, hajnalban ment, így én vittem a csipet-csapatot az oviba, aztán délelőtt voltunk Ilkát beoltatni, délután meg Kertvárosban Julcsi szülinapi ajándékáért és onnan az oviba, majd a Julcsihoz (Zsolnay negyed fölött lakik) és haza.

Olyan, mintha buszt vezetnék (amire egyébként mindig vágytam). Magasan az út fölött vagyunk, a többi autóba ülőkre lenézünk, olyan méltóságos érzés, a többieknél nagyobbak vagyunk!

Sokkal lomhább, mint a Peugeot, de majd megszokjuk, hogy nem sprintelünk és nem előzgetünk.

Tolatni még könnyebb is Vele, mert látom az elejét és a vége a hátsó szélvédőnél van (ja, és tolatóradar is pittyeg benne).

Egy hibája van, hogy a 7. ülést nem lehet berakni, mert tönkre van menve, újat kell venni, hogy egy kocsival tudjunk felmenni Bp-re az esküvőre.

Mostanában

Húúú, nagyon régen írtam, de nem azért, mert nem lenne mit. Csak egyszerűen nincs rá időm.
De tudom, hogy később bánni fogom, hogy elhanyagoltam a dokumentálást.
Szóval próbálom összeszedni a fontosabb és aranyosabb dolgokat.

AUTÓ
Elég régóta azon rugózunk, hogy kell egy 7 személyes autó. Gábor sokat keresgélt a neten, utána olvasott a különböző márkáknak, meg is néztünk párat személyesen, Tántitól kaptunk kölcsön pénzt, így sikerült megcsípni egy Citroen C8-ast. Nagyon szépen karban volt tartva.

KERT
Gábort nagyon nyomasztja, hogy az udvar nem olyan, amilyennek szeretné látni. Sok mindent kell csinálni még, de a gyerekek már most nagyon élvezik.
Gábor vágott ki fákat, Viktorral ástak ki beton tömböket, Péter papa megmetszette a gyümölcsfákat, már szépen virágoznak. Olyan jó érzés kinézni az ablakon, és látni, hogy a kertünkben rügyeznek, virágoznak a fák:)
Egy megcsonkolt almafát meghagytunk, mert a lányok elkezdték mászókának használni:

 Mama a pince tetejére ültetett pár tő eperpalántát.

 "Homokoznak" és hintalovacskáznak. Hintát is szereltünk föl a szilvafára.

A disznóól falán hatalmas repedés, kipakoltunk belőle mindent, a fákat levitte Marci papa Gyűdre, kezdődhet a bontás!
A leendő kapubejárat előtt lévő tuja-csonkkal Gábor 1,5 napig küzdött, végül fogadott egy embert, aki 40 perc alatt kivette gyökerestük. Vissza is temette a lyukat, 1 órát melózott, 500 Ft-ot kért érte:)
Tánti és András nyuszija gyümölcsfákat tojt, és szerencsére el is ültette:)

RITA
Okos nagylány, de szemtelen és mindig övé az utolsó szó. Kötözködik, nagy az igazságérzete, méricskéli, hogy ki mennyi jóban részesül, és továbbra is élvezettel kínozza a kistesóit:(
Felvették a ciszterci suliba, 1/b-s lesz, nincs visszaút, közeleg a gyöngyélet vége (Neki is, nekünk is).

BORI
Cuki hisztigombóc. Sokat durcáskodik, csúnyán néz, toporzékol. Gábor megkérdezte az óvónéniket, hogy az oviban is csinál-e ilyesmit, a válasz: "Dehogy, Borika minta óvodás, mindent elsőre megcsinál, amit kérnek tőle!"
Szóval csak itthon ereszti ki a gőzt:)
Hosszú hajat szeretne, sokszor kér pálmafát, két copfot vagy fonást a hajába!

Aranyosakat mond. Pl: "a húsvét addig tart, amíg a csoki!"
"Ebben fogok meghalni" "halálomig ebben leszek!"

TERKA
Kezd akaratos lenni, mindent egyedül akar, de még nem mindent tud egyedül megcsinálni.
A wc-n nem lehet ott hagyni, bár nagy a kísértés, mert nagyon lassan kakil. De egyszer otthagytuk, és a wc kefével totál szétkente a produktumot, az egész wc olyan lett:(
Vizezni is nagyon szeret, a fürdőszobában és a kinti csapnál egyaránt.
Sokat filózok rajta, hogy berakom az oviba, hogy egyszerűbb legyen maminbabákat tartanom, de nincs szívem. Olyan aranyos, szeretetgombóc, csupa mosoly, kedvesség! Ki szeretném élvezni Vele még ezt a pár hónapot. Bár tudom, hogy az oviban jobb dolga lenne, a célirányos foglalkozások és a társak miatt. Egyenlőre nem akar menni a többiekkel, szépen elköszön tőlük reggel, puszik, ölelések, integetés, és nagyon örül Nekik, amikor du. megjönnek. Napközben meg sokszor eljátszik egyedül, vagy a sarkamban van, és mindent meg akar nézni ("hadd nézzem meg!")
Egész jól beszél is már, időnként az idegenek is megértik, bár néha még én se:) Akkor jön a "gyeje, megmutatom!"

ILKA
4 hós, 6450 g és 62 cm.
Kiegyensúlyozott baba, eszik, fent van max. egy órát, aztán alszik a következő kajaidőig (már ha itthon vagyok, és lerakom hasra az ágyába). Menet közben, jövet-menet az autóban vagy a hátamon nem alszik rendesen, csak aprócskákat.
Cumi-leszoktatás van, esténként a cicizés után anélkül alszik el, és éjjel is a szopi után. Újabban éjjel is 3-4 óránként eszik, de nem bánom, amíg utána vissza is alszik.
Az autózást nem szereti, általában sír útközben (még cumival is)
Kifejlesztette a szájában-cumival-sírás tudományát:)
A teljes tojásmentes étrenden lazítottam húsvét után, és nem látok a székletében változást (két naponta van több híg kakija (sárga)). A tojás mentes diétám vége felé lettek a fejecskéjén ekcémás foltok. Lavyl-lal fújom, jó rá!
Ma kapta meg a 4 hós oltásokat. Mindkét cumbijába egyet-egyet. Nagyon ordított, de amint felvettem elhallgatott.
Legújabb cumisága: amikor böfiztetem, kapargássza a vállam:)
Mindenkire visszamosolyog, kedves kisbaba!
Eléggé folyik a nyála, talán már a fogacskák mozgolódnak:(

MAMINBABA
Múlt hétfőn helyettesítettem Zitát Dombóváron. Nagyon szupi volt, 6-an voltak. Zita hamarosan visszaadja, majd Mama fog minket vinni hétfő reggel, az óra alatt Varga Éva fog vigyázni a Terkára, és vissza is a Mamával jövünk majd, ha már Pécsen fog lakni, amíg nem, addig meg vonattal/busszal.
Keddenként a Családok Házában fogok órát tartani, a nagycsaládosoktól kapom a termet ingyen, cserében a NOE tagoknak nem kell fizetnie az óráért, csak a külsősöknek.
Pénteken marad a Fitnexx, és szombaton Bonyhád:)
Ilka egyre jobban bírja. Már akkor sem sír, amikor a hátamra rakom batyuban. Eleinte sírt, amíg fel nem került és el nem aludt. Most már mosolyogva tűri a hátravételt is:) Óra alatt végig alszik, de amint felébred, sírva kéri, hogy vegyem le, és addig nem hallgat el, amíg le nem veszem.