2014. október 31., péntek

Riti vágya

A mesecsatornán nagyon sokszor megy egy reklám: bújócskázós nyuszi .
Ritinek azt mondtam, hogy ez olyan gyerekeknek való, akinek nincs tesója, akivel bújócskázhat.

Tegnap Ritivel kettesben sétáltam föl a Tesco-tól (Gábor a kicsikkel busszal jött).
Lelkesen mondtam Neki, hogy milyen jó, most kicsit olyan, mintha egyke lenne, tesó nélkül.

Erre: "jó lenne, ha nem lenne tesóm, akkor kaphatnék bújócskázós nyuszit"

:)


Bojka a jó megfigyelő

Borinak ezerszer el kell mesélni a Bogyó és Babóca mesekönyvéből az Egy nap az óvodában mesét.

Az egyik oldalon kifogásolta, hogy miért piros mindkét hinta, az egyik miért nem kék.
Először nem tudtam mire gondol. Aztán egyszer nézte a laptop-on ugyan ezt a mesét, és szólt: "látod, itt az egyik hinta kék."

És más különbséget is észrevett: a mesék elején volt egy irányjelző tábla, a könyvben a táblán rajta van az ovi rajza, a mesefilmben üres a tábla.

Jó tanú lesz belőle, ugye Mama? :)

2014. október 29., szerda

Terka

http://hajraegeszseg.hu/cikk/2014-10-26/ovodas-jarvany-terjed-a-kez-lab-es-szaj-szindroma

Ez van a Terkának:(


Ezek tegnapi képek, mára még csúnyább az arca a szája körül.
Voltunk gyerekorvosnál, megerősítette a diagnózisomat.
Cataflam cseppeket írt, ami fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő, gyorsabb lesz a lefutása és kevésbé fáj a gyereknek.
Terkának a szájában is vannak hólyagok, de szerencsére ez az evésben nem zavarja:)

A lábain a hüvelyujjai mellett is lett délutánra 1-1 piros hólyag, amit szerencsésen el is kapart. De nem sírt, így nem fájhatott Neki nagyon.

A kezein még nincs semmi.


"TESSÉK"

Terka a szőnyegen ülve lehúzta a zokniját és piszkálta a lábujjait.

Rászólok hirtelen:
"TERKA"

Rám néz és megkérdezi: "TESSÉK"

Annyira tisztán és érthetően mondta, mintha már tudna beszélni:)
Pedig eddig csak az "ANYA"-t mondta.

2014. október 27., hétfő

Riti-duma

Olyanokat mond mostanában a majdnem 5 éves Riti, hogy ledöbbenek!

Meséltem Nekik egyik este, aztán elmentem Terkát szoptatni, és kijőve imádkozni akartam és hogy menjenek aludni. Hozták a könyvet, megláttam és rögtön mondtam, hogy nem mesélek, majd holnap.
Rita: "Anya, amit elkezdtél, azt illik befejezni!" - természetesen igaza volt, be is fejeztem azt a mesét még aznap este:)

Tegnap, mikor azt ecseteltem Nekik, hogy milyen jó, hogy gyerekek, lefekhetnek aludni már 8 órakor, nekem meg még mennyi a dolgom, pedig álmos vagyok.
Rita: "Nem használtad ki a gyerekkorod?"

2014. október 20., hétfő

Maminbaba oktató lettem!

Szuper jó érzés!!!

Izgatottan várom az első, második és minden órámat!

Október 22-én a Szivárvány Gyermekházban lesz 9:30-tól egy ingyenes bemutató óra,
aztán novembertől hétfőnként 9:30-tól a Fordan Tánccentrumban, szerdán 9:30-tól a Szivárvány Gyermekházban fogunk táncolni.

itt írjuk az elméleti vizsgát

Márti vizsgázik, de mindenki csinálja
https://drive.google.com/file/d/0BxyWD6E3zHztNWItdmlLb0FTdGM/view

Megvolt azóta az első ingyenes órám, a zord időjárás miatt csak 1 anyuka jött el, és ott volt még a Julcsi barátnőm és a Szilvi, aki minden órámon ott lesz, mint hordozási tanácsadó.

Nov. 3-án tartok még egy ingyenes bemutató órát, remélem az időjárás kegyes lesz hozzám, és sokan eljönnek!

2014. október 16., csütörtök

Terka-nap

Október 15., Terka nap.
Annyira sűrű hetünk van, hogy reggel el is felejtkeztünk róla. Csak akkor jutott eszembe, amikor Gábor már nem volt itthon, így csak délután volt a családos köszöntés.

Sokan köszöntötték telefonon, élőszóban, interneten.

Tigris szeletet sütöttem:



Bojka etette a kis ünnepeltet
ajándékba kapta Tánti régi táskáját:)

pakol bele ki-be legálisan:)
 Marci papa eljött megköszönteni, hozott egy mini-csokrot és egy hercegnős képeslapot, aminek a hátoldalán öltöztető baba volt (ki kellett vágni, és több ruhából lehet felöltöztetni).
Persze a kivágást és öltöztetést Rita élvezte, Terka a leesett papírnyesedékekkel játszott csak:)


2014. október 13., hétfő

Szobatalálkozó

Veszprémben jártam (9 év óta először), találkoztam az egyetemi kollégiumi szobatársaimmal.

Reggel 7-kor indultunk családosan, 10-re oda is értünk a megbeszélt helyre. Kiszálltam, és Gábor a lányokkal és Julcsival elmentek a veszprémi állatkertbe.

A csajokkal beültünk a Mackó cukrászdába, ahol vizsgák után szoktunk lazítani, ünnepelni vagy vígasztalódni.
Persze én csak néztem a sok egészségtelen finomságot, de majdnem volt egy nekem is ehető desszert: nyírfacukros, mandulalisztes (eddig jó) JOGHURTOS (ez már nem jó) süti.

Megkérdezte a Mariann (1 kislánya van, aki most kezdte az ovit), hogy milyen a 3 gyerekes lét, hogy bírom.
Visszakérdeztem, hogy a kozmetikázott verziót kéri, vagy az igazat mondjam.
A valóságra volt kíváncsi, így elmondtam a 3 gyerekes anyuka-létem pozitív és negatív oldalait is.

Olyan jó volt, mintha tegnap diplomáztunk volna, ott folytattuk a beszélgetést, ahol annó abbahagytuk. Mindenki őszintén beszélt, nem csak a jó dolgokat mondtuk el magunkról, hanem a nehéz, fájdalmas gondolatokat, élethelyzeteket is.

Kata (szintén 3 gyerekes anyuka) kicsit később tudott csak csatlakozni, és Mariann Tőle is megkérdezte, hogy hogy bírja a 3 gyerekkel. Kata is visszakérdezett, hogy most az igazat mondja, vagy amit az emberek általában hallani akarnak (minden happy).
Megnyugodtam, hogy nem csak nekem vannak harcaim, főleg magammal, más anyuka se tökéletes, és nem bájos a gyerekeivel egész álló nap. Ők is elfáradnak, kimerülnek, türelmetlenek néha, de ettől még nagyon, de nagyon szeretik a porontyaikat!

Meg is fogalmaztam (most először), hogy szeretek a lányokkal emberek közé menni, mert annyi pozitív visszajelzést kapok (milyen aranyosak, milyen szépek, milyen jólneveltek ezek a gyerekek), ami erőt ad a továbbiakhoz.

Átmentünk ebédelni a Hungáriába. Sokat ettem ott, amikor hétvégére maradtam Veszprémben, és a menza zárva  volt.
Pörköltet vettem káposztasalival, nagyon jól esett.
Ebéd közben is nagyon komoly dolgokról beszélgettünk, mindenkinek vannak az életében nehézségek, mégis vidámak és derülátók.

Ebéd után az étteremből kijőve belebotlottam a Julcsiba. Végeztek az állatkertben, és ide jöttek ebédelni. Így mindenkinek megmutathattam a lánykáimat élőben is.
Vicces volt, Gábor jött egy nővel (Julcsival) és 3 kisgyerekkel az étterembe, ott találkozott velem, és megölelt, megcsókolt. Mit gondolhattak a körülöttünk lévők:)

Elsétáltunk a Központi Kollégiumig a parkon át, sokat nosztalgiáztunk, sztorizgattunk, mindenki másra emlékezett, jó volt feleleveníteni a gondtalan egyetemi éveket.
A kollégiumban is sok a változás, a portánál tovább nem jutottunk, mert csak chip-kártyával lehet bemenni.

Be akartunk menni az egyetemre is, de nem volt nyitva (persze, vasárnap lévén). Viszont a fő épületben (B) szavazókör volt, így kinyílt előttünk a fotocellás ajtó. Belógtunk és bebarangoltuk az egész épületet az alagsortól (Géptan tanszék) a legfelső emeletig (Környezetmérnöki tanszék).

Nosztalgikus volt, a laborok folyosóján az a jellegzetes illat... szinte éreztem a gyomorideget, amiket a kémia laborokra menet éreztem:)

Az egyetem előtt csináltunk csoportképet:
 És itt egy régi kép, amikor még szobatársak voltunk:

3 körül elköszöntem, és még felmentem a Julcsihoz (kis családom már ott volt). Váltottunk pár szót, aztán indulnunk kellett haza.

A lányok rendkívül jól bírták az utat, odafele hallgattuk a Pinokkió kazit, Siófok után megálltunk egy benzinkútnál, pisiltek, kakiltak és Veszprémig jól elszórakoztatták egymást.

Hazafele Veszprém határában már aludt az egész hátsó sor, Ritának kényelmetlen volt, nem tartotta meg semmi a fejét, Siófok után már felébredt.
A kicsik aludtak majdnem Dombóvárig.

Mamánál megálltunk, Gáborral elmentünk misére (Bojkát vittük magunkkal, szépen ült az ölemben végig), mama vigyázott a Ritára és a Terkára.
Még vacsiztunk is Dombóváron, fél 8 után indultunk csak haza Pécsre.

Gyors fürdetés és fekvés. Senkit nem kellett altatni, lerakták a fejüket és már aludtak is!

Úgy tervezzük a lányokkal, hogy évente szervezünk találkozót, remélem összejön.

2014. október 11., szombat

Boriska

így hívják Bojkát az oviba.
Nem tudom ki kezdte, de már a dadus nénitől is hallottam (Na, mi van Boriska, megjött anya?)
A Gréti is úgy emlegeti már otthon, pedig Ő a játszótérről Boriként ismerte.

Nekem nagyon tetszik ez a becenév, de Bojka nem szereti, ha itthon így hívjuk.
Mondjuk a Bojkát sem szereti, Ő vagy Bori vagy Borbála:)

Terka, a jószívű

Datolyát ettek a lányok uzsira.
Terka szokás szerint többet tartott a kezeiben, Bojka meg szomorkodott, mert elfogyott a tálból.
Erre Terka odament és adott a kezéből lévőkből a Bojkának:)
Olyan aranyos volt!

Altató

Régóta nem énekeltem a lányoknak altatót, valahogy elkopott.
Egyik este Rita kérte, hogy énekeljem el. Elénekeltem, és mentek aludni.
Ahogy az ágyuk mellé leültem, Rita suttogta: "ANYA"
Én: "tessék?"
Rita: "TUDOD MENNYIRE HIÁNYZOTT NEKEM EZ A DAL?"

Nem tudtam, de már tudom:)

2014. október 9., csütörtök

Bojka

Probléma van Bojkával az óvodában. Nem sír, nem hisztizik, nem verekszik, eszik rendesen, alszik szépen, viszont bekakil. És még utána se szól, hogy a bugyijában van a kaki. Lapít, és szag után találják meg az óvónénik a kakist:(

Ez irtó ciki lehet Neki, az esetek után (már háromszor fordult elő) aznap már nem játszik senkivel, nem tudják bevonni semmibe, magába fordul és várja, hogy érte menjünk:(

Annyira sajnálom, és próbálom kitalálni mi lelte, hisz több mint 1 éve szobatiszta, és itthon simán és minden gond nélkül a wc-be kakil. Akár mit csinál, amikor érzi az ingert, "KAKÍNOM KELL!" felkiáltással szalad a wc-hez, még kaja közben is, nem zavartatja magát.

Először azt hittem, hogy a csoportos wc-zés zavarja (együtt megy ki az összes gyerek pisilni, és letolt gatyával állnak sorba a 3 wc-nél). Ez elég megalázó (felnőtt fejjel belegondolva), de év elején nem volt ezzel gond.

A probléma két hete kezdődött, azon a héten, ami előtt egész hétvégén Bp-en voltam.
Talán Bori anyahiánya ebben mutatkozik meg: bekakil, hogy felhívja magára a figyelmemet, hogy többet foglalkozzak Vele.
Múlt hétvégén megint nem voltam itthon, és kedden és szerdán bekakilt az oviba.

Ha itthon szóba hozom, nem figyel, nem válaszol, másra tereli a szót.
Nem szidtam le, nyugtatgattam inkább, és erősítettem benne, hogy az óvónénik és a dadusnéni mindenben segítenek, azért vannak ott, hogy vigyázzanak a gyerekekre, kikísérjék őket a wc-re és átöltöztessék őket, ha kell.

Beszéltem az óvónénikkel, Ők is azt gondolják, hogy anyahiány, túl sokat van naponként az oviba (reggel 7-fél5-ig, ha Gábor viszi). Akkor nem volt gond, amikor év elején én vittem hoztam.
Így most megint én viszem reggel (fél 9 körül érünk be) és 3-ra megyek érte, mikor felébred az alvásból, ott vagyok és hazahozom.
Azóta nem volt baleset, szépen kakil a wc-be:)

A gyerekek lelke érzékeny műszer, figyelni kell rájuk, mert különböző módokon jelzik, ha bajuk van.

2014. október 8., szerda

Riti ovis kirándulása

Riti egyik ovis csoporttársa Egerágon lakik, sok állatuk van. A szülők voltak olyan kedvesek, hogy meghívták a csoportot magukhoz állatsimogatásra:)

Távolsági busszal mentek, volt kalandjuk bőven.

Az óvónénik raktak föl a fb-ra képeket, lementettem, amiken a Rita is rajta van:

2014. október 7., kedd

Maminbaba 2. oktatási hétvége

Ezen a hétvégén már táncoltunk is, sőt, vasárnap du. már magunk csináltunk koreográfiát:)

itt még közös gyakorlás volt
saját koreográfia próbálgatása
Szuper kis hétvége volt!

És a Hotel Zugló-ban aludtam, olyan jól, ahogy itthon se szoktam. Este fél 11-től reggel 7-ig még az órát se néztem meg (itthon már 6 előtt ki szokott vetni az ágy).
Igaz, reggelire nem találtam semmi nekem is ehetőt a svédasztalon, de szerencsére vittem magammal itthonról kaját.

Következő maminbabás hétvége már a vizsga!!! Izgi!


2014. október 3., péntek

Aranyosságok

Amikor Boriért az apja megy munka után, akkor el szoktam Neki mondani reggel, hogy apa akkor megy érted, amikor már az udvaron lesztek, uzsi után.

Tegnap Bori vitt egy kisszéket az udvarok azon részébe, ahonnan rálátott a kapura, leült, és várta az apját. Az óvónéni próbálta rábeszélni, hogy nyugodtan játsszon addig, de Bori azt felelte: "Nem, én várom apát!" És amikor Gábor odaért, Bori szaladt elé és a nyakába ugrott:)

Rita azt mesélte ma, hogy az oviban megkérdezték tőlük, hogy tudják-e, milyen húsok készülnek a disznókból.
Én: "És? Tudtad?"
Rita: "Hát persze! Szalonna, oldalas, kolbász" (ebben a sorrendben mondta)

Terka ma végre mondta a telefonba a mamának, hogy "MAMA"
És mutogat magára, mikor megkérdezem, hogy hol a Terka.

Délelőtt aludt a hátamon, ezért nem aludt du. az ágyában. Levette a hálózsákját, kidobta az ágyból és kiabált, hogy vegyem ki:)