Bojka 16 hónapos

Éppen kicsit taknyos a nagylány, de azért elvittem a tanácsadásra megmérni:
9780 g  és 80,5 cm
Hízott is, nőtt is az elmúlt 1 hónap alatt (400 g-ot és fél centit)

Oda-vissza sétáltunk, tolta Ő is a babakocsit, aztán ha megunta, vagy elfáradt, beleültettem. Gesztenyét is szedtünk. Olyan szépek a már lehullott sárga levelek. Kár, hogy a közmunkások összesöprik a sétányról. Ritiről készült kép a színes avarban, egyik napsütéses reggelen Bojkát is lencsevégre kapom majd.

Akkor vissza az adatokhoz! Fogainak száma: 11, cipőmérete: 19-20
Riti 21-es téli bakancsa nagy a lábára, elcserélem az Éva barátnőmmel, mert Nekik 20-as van, ami Krisztikének már kicsi:)

Megjött az étvágya, ennek köszönhető a súlygyarapodása is. Megeszik már mindent, amit én, régóta nincs itthon bébiétel, még vésztartaléknak se. Ha először nem is akarja megkóstolni az ebédet (elfordítja vagy ingatja a fejét), de ha mondom Neki, hogy nincs más, sokadik kínálásra azért csak elfogadja.
Ha a Gastroyal-tól rendeljük a paleós kaját, azt fél 12 körül hozzák. Addigra már fáradtabb, mint éhes, és pár falat után sírva panaszkodik. Akkor lefektetem, és 3 óra alvás után, uzsi gyanánt megeszi az ebéd maradékát (annyit adnak, hogy én egyedül meg se bírnám enni).

Szereti nagyon a paleós nokedlit (gesztenyelisztből és lenmaglisztből készítem), a húst minden formában és mennyiségben (apja elől eleszi már az oldalast, de a szalonna, kolbász is jöhet Neki).

Gyümölcsök közül is mindent megeszik, még a nekem is savanyú mandarint is:) Almát héjastul harapja, de ha nagyobb mennyiséget szeretnék megetetni Vele (pl. uzsira), akkor még lereszelem.
Banán a nagy kedvenc, de nem tud eleget enni belőle. Reggelire ha megeszik kettőt, akkor utána még kunyizik a többiek reggelijéből is.

Nemcsak külsőleg, de az evési szokásaiban is hasonlít a Tántira. Mindig tud enni, szinte sose utasítja vissza a szája elé tett falatot, sőt, inkább Ő megy kunyizni.

Nagyon jól viseli, hogy vannak kaják, amit Ő nem ehet. Rita eszi előtte a kekszet, ropit, csokit, és mindketten tudják, hogy Borinak azt nem szabad. Rita se kínálja, Bori se veszi el tőle.
Persze azért igyekszem alternatívát kínálni Neki. A kedvenc nasija a MAZSOLA!!! Bármennyit meg tudna enni belőle. Na, ebben nem a mi fajtánk, Tánti is, én is irtózunk a mazsolától, még a sütikből is kipiszkáljuk.

A kölesgolyó viszont kiesett a pixisből. Régebben sokat evett, amikor nem kellett neki a vacsi, vagy csak úgy két főétkezés között. Mostanában nem fogadja el.

Alvási szokásai is maradtak: alszik este 8-tól reggel 8-ig, és du. déltől 3-ig:) Ha minden gyerek ilyen lenne, nem lenne annyi kialvatlan anyuka:)

Szeret kockázni, és a legkisebb kockákat már szépen egymásba is tudja nyomni.

Mondja, hogy ANYA vagy AJA, és a DEJE (=gyere). Ha valamit a kezünkbe ad: TES (=tessék)
És ha szeretné, hogy levegyem valaminek a tetejét, odahozza, és azt mondja: TETE (=teteje)

Segít mindenben, és megért mindent, amit kérünk Tőle (pl. Riti pizsijét vigye be a Rita ágyába, hozza ide a cipőjét, stb.)

A kakilása még mindig elég kaotikus. Előfordul, hogy egy nap nincs, de másnap akkor az ég irgalmazzon nekünk (faltól falig, és még a ruhájára is jut belőle).
Embereseket szellent, és többször üres pelusra ugrottunk a szaga miatt:)

Most derült ki igazán, hogy az orrszi-porszit ki nem állhatja. Kipróbáltam, tényleg kellemetlen, de egy csomó gyerek egy hang nélkül tűri, sőt, a nagyobbacskák maguknak csinálják. Hát az én gyerekeimnek ez a nagy ellensége. Még szerencse, hogy nem sokszor náthásak, egy-egy szezonba csak egyszer-kétszer kell szívni az orrukat pár napig.

Tegnap elkezdtem adni a Bojkának az Aloe gélt, és úgy ízlik Neki, mint a Lándzsás útifű szirup:)

Végül egy kép a 16 hónapos csajsziról:

Hosszúhétvége (okt.20-23.)

Szombat délelőtt Pécsváradra mentünk a Leányvásárra. Ott találkoztunk a nagyiékkal.
Szerencsére nem voltak még sokan, az árusok is még csak akkor pakoltak kifele.
Nem vettünk semmit, csak sétáltunk, és D-vitamint gyűjtöttünk (verőfényes napsütés volt, 25 fok).

Ági nagyi vett a Ritának egy alumínium gyűrűt, amin kis esernyő is volt (még aznap letört az esernyő füle). Nagyon élvezte hogy fel és le húzza, de többször emiatt majdnem el is hagyta.

Marci papa Hello Kitty-s felfújható lufit vett az unokáinak. Ez spontán leereszt, viszont fel lehet fújni, mint az úszógumit, ha épp játszani akarnak vele. Az árus néni szerint fürdeni is lehet vele, na ezt szerencsére még nem kellett kipróbálni:)

Ági nagyi jóvoltából mindkét gyerek annyit evett, hogy az ebédből már nem kértek, viszont jó nagyon aludtak:)

Délután családilag lementünk a játszótérre. Gábor készített a lányoknak egy gesztenye-emberkét és egy napocskát. Riti elkérte egy kisfiútól a futóbiciklijét, és gyakorolt. Nagyon várja már a szülinapját, hogy Ő is kapjon sajátot:)


Vasárnap kaotikusan indult. Riti 6-kor úgy jött ki a szobából, hogy felkapcsolta a villanyt. Erre Bori elkezdett sírni. Bementem, hogy visszaaltassam, és megcsapott a szag, amit leginkább "nyilvános wc-szag"-hoz tudnám hasonlítani. Bojka kipisilt és kikakilt a pelusból, olyan lett az összes rajta lévő ruhadarab:( Riti biztos azért kapcsolt villanyt, hogy felhívja a figyelmemet a feladatra: PELENKACSERE!

Mivel ilyen jó korán kelt mindkét gyerek, a misén már nem bírtak magukkal. Riti elvitte a gesztenye-napocskát, hogy a felajánlási körmenet végén bedobja a kosárba, de szegénykém már az evangéliumhoz fölállásnál azt hitte, jön a körmenet, és hangosan hisztizni kezdett, hogy miért nem megyünk már. Nem tudtuk Neki elmagyarázni, hogy még nem tartunk ott, az később lesz. Amit egyszer a fejébe vesz, az úgy van, nem lehet meggyőzni az ellenkezőjéről. Kitől örökölhette ezt?!?! :)
Gábor kiment Vele, de Bojka is ment utánuk (nehogy már nélküle menjen az apja is bárhova). Így mikor már mindannyian kint voltunk, úgy döntöttem, hogy ne szenvedjünk tovább, irány Dombóvár.

Bojka már a Mecsekben elaludt, és csak Dombóvár előtt ébredt fel. Így a délutáni alvás is kivételesen nehézkes volt, ráadásul iszonyú migrén gyötört. Riti is nehezen aludt el (mama is lefeküdt Vele), és hamar felébredt. Bojka meg mellettem aludt el kb. fél órás sírás-nyüglődés után 2 körül.

4 után mama elvitte a két lányt sétálni. Babakocsi nélkül, és csak sötétedés után jöttek haza. Gábor már aggódott, nekem jól esett a nyugi (tv előtt forrócsokiztam).

Sütivel jöttek haza, amiből elsőre kitaláltam, hogy a Bencééknél voltak. Nagy izgalmakon mentek keresztül, ugyanis mivel a csöngetésre senki nem jött ki, viszont a kapu nyitva volt, bementek, és akkor szaladt feléjük két veszettül ugató kutya. Mamában is meghűlt a vér, a lányok is megrémültek. Szerencsére a kutyáknak csak a hangjuk volt nagy, nem támadtak, és a segélykérő kiáltásokra kijöttek a háziak, bemenekítették Őket:)


Hétfőn délelőtt mama főzött és bevásárolt, mi meg családilag elmentünk játszóterezni. Olyan jó nézni, ahogy a Gábor hancúrozik a gyerekekkel. Libikókáztatta őket, majd csúszdáztak, hogy az apjuk a végén felkapta és megpörgette őket a levegőben. Nagy volt a kacagás, nekem meg gyűltek a könnyek a szememben (biztos csak a hormonjaim tombolnak).

Délután a szokott rendben egyszerre egy szobában aludtak a lányok. Az apjukra bíztam a felügyeletüket, én meg elmentem a mamával rendbe tenni a döbröközi és dombóvári családi sírokat.

Riti úgy ébredt, hogy fájlalta a hasát. És ez a "FÁJ A HASAM" kijelentés az egész hétvégére jellemző volt sajnos. Nem tudom mi baja lehet, de néha reggel mondja, aztán a reggeli közben/után, ebéd előtt/közben/után vagy csak úgy az esti mese közben. De se láz, se hasmenés, se hányás nem követi, egyszer csak elmúlik magától. Remélem nem derül ki Nála semmi ételallergia, mert Őt paleósítani elég nehéz lenne!

Délután 4-re volt megbeszélve a találka Éva barátnőmmel és családjával. Kicsit késtünk az uzsi miatt, és Rita nagyon hisztis volt, szintén az uzsi miatt.
Sport szeletet csináltam ugyanis, igazi Portorico rummal (recept ld. életmód-blogom), és Riti egy falat után elkezdte, hogy fáj a torka (gondoltam, hogy égeti az alkohol). Így mentünk el itthonról, de a játszótéren se lett Neki jobb, még a Bujáki cukrászdában elfogyasztott lekváros piskótatekercs se segített. Gábor hazament Vele, hogy én tudjak még egy kis társasági életet élni.
Éva is érdeklődik a paleo iránt, férje fogyni szeretne, a lányai meg sokat fulladnak, gyógyszer-pipát kell használniuk sokszor.

Rita estére egyre rosszabbul lett, így kizárt, hogy az alkoholos süti okozta. Féltem, hogy hánynia kell, mert sírdogálós hangon időnként a torkához kapott, hogy fáj, és a pocakja is. Már oda volt készítve a tál, amitől én gyerekkoromban csak rosszabbul lettem:( Szerencsére Riti még nem köt hozzá negatív emlékeket!

Nem is vacsizott, és ahogy visszagondoltunk, egész nap alig evett valamit.
Leültettük a tv elé, hátha eltereli a figyelmét. A Mézengúz című nagyon aranyos mesét adták 7-től. Végignézte, de nekem is mellette kellett lennem. Amikor elmentem egy kicsit, hogy Bojkát lefektessem, addig sírt, még vissza nem mentem.
Ehhez nem szoktam, szerencsére nem beteges egyik gyerekem se.
Lázmérőnk nem volt, én úgy éreztem, maximum hőemelkedése van, de családi nyomásra beadtam Neki egy Germicid-C kúpot. Gondoltam, ártani nem árt, legalább jobbat alszik tőle.

Hát nem így lett:( Éjjel is fent volt többször, hol a cumiját kellett megkeresni, hol pisilnia kellett, és hajnali fél 5-kor mama áthozta hozzám, hogy föl ne ébressze a Bojkát, mert már nem aludt vissza.


Szóval a keddi napom igen korán indult, fél 5-kor, azaz 4:30-kor!!! Mellettem se aludt vissza, csak ficergett, rugdosott és dumált. 6-tól voltak csak mesék a tv-be, addig csak feküdtünk a sötétben. Én még néha-néha elszundítottam, talán Ő is!

Bojka is ébredt 7 előtt, tiszta taknyosan:( Nem volt nálunk orszi-porszi, minden bolt zárva, így csak zsepivel törölgettük az orrát egész nap:(

Délelőtt anyuskámmal főztem, Bojka 9-11-ig aludt egy grátiszt:)

Még ebéd előtt elmentünk sétálni a Spenglerék felé. Itthon volt a Kata a családjával, és a Gabi is. Megcsodáltuk a kis Angit, és beszélgettünk, amíg haza nem kísértek minket.

Az ebéd finom csirkepörkölt volt (paleósoknak paleós-nokedlivel, a többieknek tarhonyával), majd Riti ment aludni, Bojka jött-ment a lakásban és pakolt (a felügyeletem alatt), mama felvarrta a Riti nadrágjainak a szárait.

3-kor csengettek a kaputelefonon. Váratlanul beállított a Gabi és a Kriszti. Rita is nemsokára felébredt az utcánk végén tartott okt.23-ai ünnepléstől. Jókedvűen ébredt, jött ki, és mondta, hogy "HALLOTTAM VALAMIT". Fel kellett öltöznie és ki kellett mennie az utcára megnézni, hogy honnan jön a zenebona:)

4-kor elindultunk hazafele. Bojka már nagyon fáradt volt, Dombóvár határában már aludt is, és csak Pécsen ébredt a ház előtt.

Gábor itthon is jókat hancúrozott a lányokkal, vettem fel videókat is, de hosszúak, nem rakom föl, a családi archívumot gazdagítják:)

Remélem csendes éjszakánk lesz!

Riti

2012. október 12-én, pénteken, 6 hét oviba járás után megtörtént az, amit én is átéltem 27 évvel ezelőtt.

Riti azt mondta az apjának: "TE HÜLYE" Egyértelmű, hogy ezt az óvodában hallotta valakitől, mert itthon ezt a szót nem mondjuk ki. Talán előbb el kellett volna magyarázni Neki, hogy ez csúnya szó, ilyet nem mondunk senkire, stb, de Gábor annyira meglepődött, hogy eljárt a keze: rácsapott a szájára. Na nem nagyot, csak úgy jelképesen meglegyintette, de Rita éktelen sírásba kezdett. Gábor bevitte a szobájába, és magyarázta Neki, amit talán az ütés előtt kellett volna.
Én is bementem, magyaráztam Neki szépen, hogy ilyet csak a buta gyerekek mondanak, és Ő okos, úgyhogy ne használja ezt a csúnya szót!

Azóta nem mondta, de nem lehet tudni, hogyan hatott rá ez az eset.

Velem is ez történt, amikor óvodás voltam. Kipróbáltam, hogy milyen hatást váltok ki ezzel a szóval, és édesanyámat illettem vele. Ő is szájba csapott, ráadásul olyan rosszul sikerült a dolog, hogy elharaptam a számat, és véreztem:( Nagyon sajnáltam magam, csomó ideig sírtam és duzzogtam (tisztán emlékszem rá), de megtanultam a leckét, többet nem mondtam ezt anyura (legalábbis hangosan nem).

Meg kell edzenünk magunkat, hogy az oviból jövő csúnya szavakat és vad tetteket ügyesen kezeljük, hisz Rita nem tudhatja, mi a rossz és mi a helyes, nekünk kell megtanítanunk erre!


Pár szó a hisztizésről:

Riti elég hisztis lett, mióta ovis. De eddig elég jól bírjuk a dolgot az apjával. Nem mondom, hogy sose húz fel vele, de általában sikerül higgadtnak maradnunk.
Szabály, hogy hisztizni csak a szobájába lehet, ha ordít valamiért, amit nem tudunk teljesíteni, akkor bekísérjük (vagy bevisszük) a szobájába. Ott sír és kiabál egy darabig, néha kijön még sírva, akkor visszatereljük, és egy idő után lehiggad, és kijön, orrot fúj és minden rendben. Hihetetlen nagy a változás, mintha kiszállna belőle a kisördög, és megint az a kedves, mosolygós kislány lesz, aki hiszti előtt volt.

Nem engedi megvígasztalni magát, nem lehet kizökkenteni, egyszer csak abbahagyja.
Már az óvónők is mondták, hogy nekik se megy a megnyugtatás, kizökkentés, de amikor Ő úgy gondolja, hogy már elég volt, simán és magától abbahagyja:)

Csak ki kell tartanunk, hogy megtanulja, a hisztivel nem ér el semmit nálunk. Amit lehet, azt úgyis megengedjük, amit meg nem lehet, azt nem engedjük meg, akkor se, ha hisztizik!
A jelszó: KÖVETKEZETESSÉG! És persze TÜRELEM!

Október 1. hétvégéje

Volt jó is és rossz is vegyesen.

Szombat reggel egyedül elmentem egy bababörzére, ahol sikerült vennem a Ritának 6 nadrágot, egy kardigánt, egy sapka-sál készletet és egy átmeneti kabátot mindössze 3100 Ft-ért:)

Viszont hazaérve egyre jobban görcsölt a hasam (mint menstruáció 1. napján szokott), és nemhogy enyhült volna a 2 szem No-spa-ra, hanem csak egyre rosszabb lett.

Du. 4-kor jött a "SZŐJÖS PAPA", és unokázott fél 6-ig, akkor ment haza.
5-től a játszótéren voltak Gáborral, én meg fönt fetrengtem a fájdalomtól és az aggodalomtól, hogy ebből mi lesz.

5-kor felhívtam a szülésznőmet, aki azt tanácsolta, hogy vegyek be egy Spiropent-et és egy Verapamilt (ezt szedtem akkor is, amikor Bojkával veszélyeztetett terhesen feküdtem). Bevettem, de nem lett jobb tőle, sőt, még rosszabbul lettem a gyógyszertől (remegtek a kezeim).

Vacsi közben már annyira ingerült voltam, hogy a gyerekeimet se tudtam elviselni, elvonultam a szobába és lefeküdtem.
1/4 8-kor aztán úgy döntöttem, ennek már fele se tréfa, irány az ügyelet. Letusoltam, a gyerekeket Gábor összekészítette, és elindultunk.

Pechemre megint a Hanzli dr. volt az ügyeletes, aki kissé ingerülten fogadott. Azért megvizsgált, de szerencsére mindent rendben talált, teljesen zárt a méhszáj. Legfőbb tanácsa, hogy szedjek magnéziumot, és mindenek előtt nyugodjak meg! Kicsit meg is nyugodtam, hogy nem nyílik a méhszáj, de a görcsös fájdalom nem múlt.

Szülésznőm tanácsára még este 11-kor is bevettem egy kör Spiropent-Verapamil-magnézium-ot, úgy feküdtem le aludni.

Vasárnap
Reggelre teljesen elmúlt a hasam görcsölése, viszont migrénes fejfájással ébredtem. Pont előző este mondtam a Gábornak, hogy inkább a fejem fájjon, mint a hasam. Hát, megkaptam.

Mise előtt bevettem egy gyógyszert (Algofelx forte), ami néha elmúlasztja, néha nem.
A diákmisén mintha jobban is lettem volna, de utána felerősödött.

Gábor reggel kiváltotta a gyógyszeremet, amit az ügyeleten írt a doki, de sokkal kisebb hatóanyagú magnéziumot írt fel, mint amit én szedek (naponta 3x2 szemet szedek az 500 mg-os Mg-ból, erre 100 mg-osat írt fel). Mivel ebből reggel-délben és este is 10-10 szemet kellett volna bevennem, amitől már jól is laknék, megpróbáltam visszavinni a gyógyszertárba. Persze nem vették vissza, így kénytelen voltam pluszban venni az 500 mg-osból is. Drága kör volt:(

Szerencsére, mire hazaértünk, mama várt ránk illatozó ebéddel. Kedvemre sült csirkecomb volt, és hozzá meleg cékla-saláta.

Gyerekek már olyan fáradtak voltak (pedig még dél se volt), hogy végignyüglődték az egész ebédet.

Ebéd után aztán Riti akkora hisztit levágott, hogy nem mertem az épp elalvó Bojka mellé betenni aludni, a mi ágyunkba fektettem le. El is aludt gyorsan, én meg mellette feküdtem 2 órát, mert a fejfájásomtól elaludni nem tudtam.

Vidáman ébredt 3 előtt, így mamával odaértek a 4-kor kezdődő Alma koncertre. Gábor és Bojka is elkísérték Őket, és addig a Zsolnay negyedben játszótereztek.

Rita egyik óvodai barátnője is ott volt a szüleivel (Réka), Riti végig Vele volt, Mama meg egy frászba, hogy a tömegben szem elől téveszti a rá bízott gyereket.
Bebizonyosodott, hogy Riti kicsi még az ilyen koncertekhez, de Mama annyira el akarta vinni, nem tudtam volna lebeszélni:)

Amíg a családom szórakozott, én itthon elvégeztem pár házimunkát (kivasaltam az egy hét alatt felhalmozódott ruha-kupacot és elmosogattam, rendet raktam a konyhában).

Este épp a Kovács Anitával beszélgettem a fb-on, amikor egyik pillanatról a másikra feltámadt a szél és szakadni kezdett az eső. Gábor rohant becsukni az ablakot a lépcsőházba, de arról megfeledkeztünk, hogy a gyerekszobában is teljesen ki van tárva az ablak (nem sokkal előtte kakis pelust cseréltünk).

Jól beázott a szoba, sokáig tartott feltakarítani. Riti ágymatracát hajszárítóval szárítgattuk meg.
Riti ágya és az ablak között volt egy szatyorban pár bekeretezett puzzle. Azokat is ki kellett venni szárazra törölni, és ha már előkerült, és Riti annyira örült nekik, Gábor fölszögelte őket a gyerekszoba falára:)
/két kiskutyás, egy Cimbis, és egy mikulásos-rénszarvasos/

A nagy vihar miatt mamát itt marasztaltuk éjszakára.

Leskelődtem:)

Reggel én vittem Ritát az óvodába, mert Gábor Siklósra ment vis maior előadást tartani.
Engem általában felzaklat azzal, hogy sír, amikor eljövök. Most is így történt. A szívem szakadt meg, hogy nem vígasztalhattam meg a síró gyerekemet. Erika néni fogta az "ANYA, ANYA"-t sírva kiabáló Ritát, és a szemével jelezte, hogy menjek már. Még az udvaron is hallottam, hogy nagyon sír. Az én torkomat is fojtogatta a sírás:(((

Elmentem Bojkával a dolgomra (háziorvoshoz beutalóért, Alexandra könyvesboltba Alma koncert jegyekért, Rossmann-ba bevásárolni). Mindennel végezve az Árkád tetejéről lefele jövet jött egy erős érzés: meg kell lesnem Ritát. 10 óra volt, ilyenkor és ilyen szép napsütésben már tuti kint vannak az udvaron, így elkanyarodtam az ovi felé. Láttam is a Ritát, épp triciklizett. Megkerültem az óvoda tömbjét autóval, a másik oldalon ki is szálltam, és a kerítésen keresztül leskelődtem. Rita boldogan és felszabadultan szaladgált, majd a dadus nénihez ment, mondott Neki valamit, Ő kézen fogta és elmentek együtt a hintához:)
Még egy kört tettem, így azt is láttam, ahogy a pajtásaival hintázott, és a Rika barátnője hátán volt a Nesquik-es hátizsákja:)

Megnyugodva mentem haza. Ciki a leskelődés? Lehet! De az anyák  már csak ilyenek. Legalábbis én ilyen anya vagyok:)

Riti aranyosság

Ma az egész napos Rititől való távollét (reggel 1/4 8-kor apjával elment az oviba, és én este 1/4 7-kor jöttem ki az óvodai szülőértekezletről) után megöleltem, és mondtam Neki, hogy nagyon hiányzott.

Erre a válasza: "TE IS NEKEM, DE NEM SÍJTAM, MEJT TUDTAM, HOGY JÓ HELYEN VAGYOK, MEG TE IS, MEG A BOJKA IS!"

Ezt mondtam Neki, amikor sírt utánam az oviban. Jól megtanulta:)

1-1 videó a gyerekekről

Bojka a babakocsiját tologatja a sétányon:

Riti "énekli" a daloccskát, amit az oviban tanult: