2018. május 15., kedd

Ilkáról

Felvették az oviba. Ősszel mehet, ha addigra szobatiszta lesz.
Már így is szinte minden reggel akar menni a többiekkel: "ÉN IS MEGYEK OBODÁBA!"

Pár napja náthás, és amikor folyik az orra, azt mondja, hogy "ESIK AZ OJJOM"

Tegnap éjjel fél 4-kor átjött, forró volt a kis teste. Odabújt közénk az ágyba, de nem aludt vissza. Közölte: "NEM VAGYOK ÁLMOS, NEM KELL NYUMIKA (cumi)"

Kivittem a konyhába, adtam Neki egy adag Algoflex baby szirupot. Most kapott először ilyesmit, szerencsére megitta. Aztán rá vizet, és mentünk vissza aludni.
Reggel 8:40-kor kelt, már jókedvűen. Az orra még folyik, köhécsel is, de a közérzete és az étvágya jó.

Amikor szívni kell az orrát porszívóval, kéri, hogy "BOJI SEGÍT!" Ez azt jelenti, hogy Bori fogja meg a kezét a tortúra alatt. Ha nincs itthon senki már rajtunk kívül, akkor én fogom a kezét, és közben azt kiabálja, hogy "MAMA SEGÍTS!"

Szinte mindent mondd már, és sokat énekel (Elvesztettem zsebkendőmet, A part alatt, meg miseén hallott énekeket is).


2018. április 15., vasárnap

Iszonyú álom

Azt álmodtam, hogy az Ilkát itthon hagytam egyedül, és vonattal elutaztam. Dombóvárra készültem, de Sásdon megálltam, és a kínaiban mindenféle apróságot vásároltam az új kis jövevénynek.
Ott találkoztam a Kónya Orsival és a kislányával, akit csak a fb-on láttam. Ők a vonatozással ütötték el az időt. hogy Orsi ne depizzen be otthon.
Beszélgettünk, és elmondtam, hogy én reggel otthon hagytam egyedül Ilkát, és csak délután fogok hazamenni, épp Dombóvárra tartok, ahol anyukámmal fogok ebédelni, aztán utána megyek csak haza.
Ők a 10:17-kor induló vonattal mennek vissza Pécsre.
A beszélgetésünk során döbbentem rá, hogy mit tettem, hogy mennyi baj érheti a házban az egyedül lévő 2,5 éves Ilkát.
És beálltam a jegypénztár sorába, hogy veszek jegyet én is a 10:17-es vonatra. A Gabi állt előttem a sorban, de Vele nem beszélgettem.

Ekkor felébredtem. Szörnyű érzésem volt! Ilyen hülyeséget álmodni!!!

Két kiváltó oka lehetett ennek az álomnak.
- az egyik, hogy Tánti tegnap Zuzu nélkül utazott le Pécsre, és csak este ért haza. Tánti mindig úgy emlegeti a Zuzut, hogy a "gyereke". De a hétköznapokkor is otthon hagyja egyedül, amikor dolgozni megy vagy edzeni, barátokkal találkozni.
- a másik, hogy olvasok egy nagyon izgalmas könyvet, aminek a végén járva este úgy aludtam el, hogy már csak egy fejezet volt vissza, a legutolsó. Nagyon izgalmas, fordulatokban bővelkedő könyv, 400 oldal, és 3 nap alatt végeztem vele. Ajánlom mindenkinek szeretettel:

Guillaume Musso: Az angyal hív

A nagy bejelentés (itt is)

Újra babát várok, az 5. gyerekünket hordom a szívem alatt.

Nem terveztük, csak nem voltunk elég precízek a védekezésben, és lyuk lett a pajzson, amit aztán a Jóisten ki is használt, hogy még egy ajándékot adjon nekünk.

Eleinte nem tudtam ajándéknak felfogni, inkább büntetésnek. Úgy gondoltam, hogy már a 4-gyel se bírok, nincs hozzájuk elég türelmem, nem jut rájuk elég időm, stb. Miért kapunk hát még egyet, amikor nem vagyunk alkalmasak a sok gyerek nevelésére?!?!?!?

Erre a kétségemre a diákmise prédikációjában jött válasz: "Isten nem az alkalmasakat hívja meg, hanem a meghívottakat teszi alkalmassá" Janó atya többször is elmondta, hogy biztosan meghalljam.
Meghallottam, de akkor nem vigasztalt, azóta viszont sokszor eszembe jut.

És miért nem ad egyet sem azoknak, akik nagyon vágynak rá?!?!? Ez titok, ezen a földön nem fogunk rá választ kapni.

Napközben próbáltam nem gondolkodni ezen, ami jól ment, hisz annyi dolgom van, de este, amikor a gyerekek már aludtak, sokat sírtam. Gábor aranyosan mellettem állt. Hol vigasztalt, hol csak meghallgatott vagy megölelt. És a legnagyobb segítség az volt Tőle, hogy nem hibáztatott (nekem kellett volna tudni, hogy mikor kell védekezni), és nem is esett kétségbe az 5. baba hírére (még pont befér az autóba, nem kell új kocsit venni).

Március 22-én voltunk Gáborral a 12 hetes UH-on az Aniron Egészségházban. Nagyon kedves női nőgyógyász vizsgált, dr. Dicső Ildikó. Sokáig nézegette a babát, de nem azért, mert gondot látott, hanem csak gyönyörködött benne. Mondta is, hogy reggelig el tudná nézegetni:)
Mindent rendben talált, és szerencsére csak 1 baba lakik bennem:)

Az UH utáni hétvégén elmondtuk a családnak (addig csak anyukám tudta és az Ivády Ági nevű új barátnőm).
Ági nagyit nem tudtuk meglepni, Ő már sejtett valamit, de a gyerekeknek meglepő hír volt, és nagyon-nagyon örültek:) Olyan cukik voltak, utána pár napig kisangyal módjára viselkedtek, nem akarták, hogy ideges legyek, mert az árt a babának! Segítettek mindenben, figyelmesek voltak velem. Sajnos ez nem tartott ki a szülésig:)

Voltam már dokinál is (szerencsére Szörényi doki lett az új körzetes nőgyógyászom, aki sokkal normálisabb, mint a régi), nagyon kedves volt.

Elmondtuk már egy csomó embernek, és a munkahelyemen is szóltam, így már nyugodtabb vagyok, kezdem elhinni, hogy tényleg lesz még egy gyerekünk.

Beszereztem már pár hordozót (a régieket már eladtam), ami kiszolgál majd minket (szövött kendő, karikás kendő és baby-tai).

Babacuccokat is turkálok időnként a Hádában, mert már sokmindent eladtam a legkisebb rucik közül.
És a kismama ruháim közül is alig maradt meg pár, így azt is vennem kell.

És mindenki azt kérdezgeti, hogy fiú lesz-e, de én most is lányt szeretnék (annak ellenére, hogy már kifogytunk a nekünk tetsző lánynevekből).

De a lényeg, hogy egészséges legyen!

2018. március 24., szombat

Gyerekeink ciki beszólásai

A hosszú hétvége utolsó napján mindegyik gyerekünk kínos pillanatot okozott nekünk a ciki beszólásával.

Ilka volt a legkevésbé ciki, Ő csak a mamát kérte peluscserére ebéd után (mikor 2. nap Nála ebédeltünk, és az első nap is bekakilt ebéd után, majd a mama kicserélte Neki. Másnap rögtön hozzá ment a büdi hátsójával), közölte, hogy "KAKI, MAMA GYEJE" - és húzta a hálószobába, ahol a pelenkázás szokott zajlani.

Terka sztori:
Mise után, ebéd előtt itthon voltunk, Gábor játszott a gyerekekkel a szobában, amikor csöngettek. Gábor látta, hogy a kéregetős fiatalember, aki már többször lehúzta, most nem akart adni Neki, így mondta a gyerekeknek, hogy ne menjenek az ablakhoz, nem engedjük be a bácsit. Erre Terka kinyitotta az ablakot, és kikiabált: "APUKÁMAT NEM ÉRDEKLI!"
Ciki volt, de igaza volt a gyereknek. Nem elbújni kellett volna, hanem megmondani egyenesen a fiúnak, hogy keressen mást, akitől kéregethet, mert nekünk van épp elég eltartandónk.

Borika esete:
Reggeli alatt hallottuk, hogy valaki az utcáról haverkodik a Mázlival. Gábor megkérte Borit, hogy nézze meg, ki dumál a kutyának. Erre Bori odament a nyitott ablakhoz, és kiszólt a szomszédba járó ápolónak: "KÉREM, NE DUMÁLJON A KUTYÁNAK!"

Rita okoskodása:
Frida egy 5 éves kislány, akivel a lányok sokat játszanak, kutyája Zsömi, aki Mázli haverja, anyukája Brigi, aki Gábor osztályán ügyintéző.
Játszottak a gyerekszobába, egyszer csak Rita mondta Fridának: "APUKÁNK A TE ANYUKÁD FŐNÖKE, ÍGY MI IS A TE FŐNÖKEID VAGYUNK!"
Szerencsére Frida nem borult ki ezen. De mikor elkezdtem magyarázni Ritának később, hogy ez nem volt szép, elmesélte, hogy a régi iskolába az egyik osztálytársa mondta ezt Neki, aki Gábor főnökének a fia volt. Már a gyerekeknek is fontos a hierarchia:)
Itt is volt felelősségünk, mert aznap sokat beszélgettünk mi felnőttek arról, hogy nem biztos, hogy szerencsés, hogy Gábor beosztottja bejáratos hozzánk és ilyen sokat tud meg a főnöke magánéletéről.

Nagyon kell figyelni, hogy miket mondunk a gyerekek előtt, mit látnak tőlünk, hogyan beszélünk a többi felnőttel, illetve hogyan viselkedünk bizonyos szituációkban.
 

2018. március 18., vasárnap

A hosszú-hosszú-hétvége

Hát igen. A 4 napos hosszú hétvégék már egy ideje nem a pihenésről szólnak, hanem a túlélésről.
Amikor az óvónők a szünetek előtt "jó pihenést" kívánnak, mindig azt érzem, hogy ezzel csak viccelődnek. Hisz Nekik tudniuk kell, hogy 4 kisgyereket nevelő családokban olyan nincs (legalábbis a szünetekben nincs).

Nehezített pályánk van, mert ugye nincs tv-nk, és még az időjárás is ellenünk volt (pénteken majdnem egész nap, szombaton pedig reggeltől-estig esett az eső).

Csütörtökön, a nemzeti ünnepen még csak riogattak minket a felhők, így nem indultunk el a városi műsorra, de kint voltunk az udvaron szinte egész nap. A csajok bicikliztek, rollereztek, Ilka is próbálkozik már a futóbiciklivel (és kezd ráérezni).

Gábor a garázsban pakolt és a féltető alatt.

Ebéd után Ilkát lefektettük, mama vigyázott rá, mi többiek meg kimentünk Nagykozárba, Rita egyik régi osztálytársáház, elvittük Nekik a szalmát, amit Mázli alá szántunk, de végül nem használtuk. Luciék sok állatot tartanak, ott el fog fogyni.
Nemrég született egy kisbárányuk, fekete és nagyon édes. A lányok meg is simogathatták, és egy kisnyuszit is. Odáig voltak a gyönyörűségtől. Terka még cicát is simizett, Bori meg a kutyának (aki nagyobb testű volt a Mázlinál) dobálta a sípoló csirke játékát bátran.
Nem maradtunk sokáig, mert mentek valahova 2-re, de megbeszéltük, hogy máskor is kimegyünk (akár a tavaszi szünetben).

Pénteken reggel már esőre ébredtünk. A papír-műanyag kukát vitték, és nem raktuk ki időben a szemetest, így Gábornak akkor kellett rohannia, amikor már az ablakból láttuk a kukásautót. A nagy sietségben nem figyelt a kutyára, aki persze rögtön kihasználta az adódó alkalmat és megszökött. Szaladgált az utcában fel-alá a szakadó esőben, a Gábor meg mérgelődött, fenyegetőzött tehetetlen dühében.
Végül én is felöltöztem, és becsalogattam. Ha már úgyis fel voltam öltözve és meg voltam ázva, elmentem boltokba venni ezt-azt.
Minden boltban ezren voltak a tegnapi zárva tartás miatt, de szerencsére mindent kaptam, ami akartam, még nyakörvet és pórázt is a kutyának.
Hazajövet leraktam a szajrét az előszobában, és rögtön rá is adtam Mázlira a nyakörvet (ha megszökik, a pórázzal érte menve könnyebb legyen hazahozni).

Amikor 2 perc múlva bejöttem a lakásba, Gábor már a szőnyeget takarította, amire Ilka rádobott egy tojást, ami persze szét is tört.
Ez nem a mi napunk.
Az eső meg szakadatlan esett.
Segítségnek itt volt Ági nagyi, aki lefoglalt mindig 1-2 gyereket.

Péter papa is jött a későbbi buszával, akkor épp csak csepergett az eső, gondoltam, kipróbáljuk az új pórázt, és két gyerekkel lementünk elő a buszmegállóba. A sétányon találkoztunk, így Mázlinak nem volt nagy séta.
Hazafele az utca végén hazaküldtem a gyerekeket a papával, én meg levittem Mázlit a kutyafuttató rétre. Elengedtem, és akkorát rohant, hogy öröm volt nézni:) Más kutya nem volt, és mikor hívtam, visszajött.

Ebédre mama tökfőzeléket főzött tojásrántottával. Mindenkinek ízlett a böjti kaja, és a tegnapi ünnepi desszertből is volt még maradék a végére.

Szokás szerint le akartam feküdni Ilkával, de Ő közölte, hogy "APÁT AKAJOM!" Hát így jártam:)

Terkát meg a nagyi altatta a gyerekszobában.

Mikor elállt az eső (2 óra körül), Rita és Bori kimentek az utcára biciklizni, papa meg megmetszett egy fát. Közben magyarázott, de elég bonyolultnak tűnt így elsőre, azt hiszem nem fogok nekiállni a többi fának egyedül.

Péter papa nagyon sántikál, fáj a kopott csípője, de nem engedte meg, hogy levigyem kocsival a Budai vámhoz ("nem kell feleslegesen autózni!"-ez az elve). Viszont az esernyőjét itt felejtette, a lányokat küldte vissza érte, a lányok meg elkezdtek könyörögni, hogy hadd kísérjék le a papát a buszhoz. Megengedtem, de aztán utánuk mentem, hogy nehogy bajuk essen felfelé jövet.
Már a Gandhi gimi sarkánál jöttek velem szemben, biciklivel. Csak a sétány végéig kísérték a papát, ott visszafordultak.

Apropó bicikli: ugrott egyet a bicikli-sor. Terka lerakta a 12 colos legkisebb bicajt, amit a 3. szülinapjára kapott, már tud menni a Bori piros cangájával. Bori átült a Rita rózsaszín kerékpárjára, Rita meg elég nagy lett az én régi, papa által felújított piros Camping-jéhez.  Most mindenki elégedett és boldog az "új" bicajával:)

Délután telefonált a Frida anyukája, hogy a lányok menjenek fel játszani Hozzájuk. Rita és Bori fel is ment (kutyasétáltatás után bejött értük a Frida és az apukája). Terka is akart menni, de egy mesével lekenyereztem (Hókirálynőt kezdte nézni a telefonomon, de ahogy Ilka is csatlakozott, átváltottak Bogyó és Babócára).

Gábor a hátsó szomszédban segített Krisztiánnak pincét mélyíteni, hordta ki a vödröket a konténerbe.

5 körül kimentem a kicsikkel sétálni. Persze Ilka minden tócsába belement, és nem gumicsizmában volt, így nem lett nagy kör:)

6-kor Gábor felment a lányokért, és vacsiztunk.

Kényelmesen csináltuk az esti fürdetés-fektetést, és mikor már az Ilka mellett feküdtem fél9-kor, akkor telefonált a mama, hogy elfelejtettünk elmenni a színházba. Jegyünk volt a 12 dühös emberre. Nagyon csalódott voltam, régóta vártam ezt az alkalmat:(

Szombat volt a mélypont. Reggel már esőre ébredtünk. Gábor azért bement a városba korán, fodrász, tüzép (rendelt kavicsot az utcai parkolónkba), bolt és haza. Ígért a lányoknak reggelire kakaós csigát, de nem azt hozott, hanem csibe formájú kalácsot, ami túróval volt töltve. A lányok csalódottak voltak, így visszament a kisboltba kakaós csigáért is.

Akartunk menni kutyaoviba, ma először mentünk volna, de annyira esett, hogy elnapoltuk. Egész délelőtt csak punnyadtunk. A lányoknak engedtem mesét nézni (Barbie a csillagok közt és Csingiling), én meg a Gáborral heverésztem a hálóban.
Az ebédet mama főzte, de gondoltam, sütök egy narancsos kalácsot, de 6 tojást írt a recept, és csak 5 volt itthon (pont az hiányzott, amit tegnap Ilka összetört). Így csak egy csokidarabos kekszet sütöttem, ahhoz csak 1 tojás kellett.

Mamához mentünk föl ebédelni (kucsival, mert még mindig szakadt az eső).
Finom volt minden, csak Bori hisztizett (újabban minden ebédnél), végül Rita adott a mamának egy 20-ast a saját pénzéből (abból van pénze, hogy köveket gyűjt az udvarban. Annyi Ft-ot kap az apjától, amennyi követ összeszed vödörbe).

Délután csak Ilka aludt, megint az apjával, a 3 nagy szépen eljátszott a nappaliban, én fejeztem be a gépen egy régen megkezdett filmemet (Menedék).

Frida anyukája megint telefonált fél 4 körül, hogy menjenek föl a lányok játszani, mert már nem bír a Fridával.
Frida egy 5 éves kis egyke, aki nagyon szeretne tesót, mert egyedül unatkozik, de már nem lehet Neki, idősebbek a szülei. Azt szokta mondani, hogy "de jó Nektek, hogy van tesótok", meg hogy "játsszuk azt, hogy én is a tesótok vagyok, jó?" :)
Most a Terkát és a Borit vittem fel 4-kor és 6-kor mentem értük.

Nagyi elvitte Ritát 5-re a Bóbita Bábszínházba, bábkészítő foglalkozásra. Rita ezt élvezi igazán: alkotni és ajándékot készíteni a szeretteinek. Meg is van a mama és a Gábor ajándéka. Csak el ne felejtsem húsvétkor elővenni.

Amíg 5-6-ig csak egy gyerekkel voltunk, kimentünk elteríteni a kavicsot a parkolóba. Esett az eső, de ez sem tartotta vissza Gábort mi meg Ilkával kimentünk pocsolyázni esőcuccban.

Vacsi után a lányok szép ruhába bújtak, és készítettek egy műsort (tavasztündér és téltündér veszekedése, Békítő tündér békítésével). Elő is adták Nekünk, aztán fürdés és alvás.

Vasárnap reggel már végre nem esett.


2018. március 1., csütörtök

Apróságok

Régóta készülök írni a blogba, csak mindig elmarad.
Amíg Ilka alszik, megpróbálok pár dolgot megörökíteni.

Pörögnek a napok, hetek, én meg csak kapkodom a fejem.

Ilka egyre cserfesebb, olyanokat mondd, hogy nem igaz. A legújabb, hogy amikor mérges, akkor azt mondja, vagyis kiabálja: "MENJ INNEN!" Akár még nekem is.
Amikor múlt héten Terka itthon volt (köhögés miatt), nem tetszett a legkisebb királylánynak, hogy nem kizárólag Vele vagyok, mikor egyszer Terka az ölemben ült, azt mondta mérgesen: "TEJKA, MENJ EL ... ISKOLÁBA!"

Orrszívás emlegetésénél eleinte mindkét kezével befogta az orrát és sírt, majd később csak annyit mondott a felszólításomra, hogy gyere orrot szívni: "OKÉ, DE SÍJOK". 

Még mindig szeret táncolni, pörögni szoknyában, ugrál a trambulinon a zenére. Nagyon kis cuki. És ahogy az apjának mondja: "ENYÉM APÁM" ... Gábor olvadozik:)

Terka még mindig fürtöske, még mindig csupa szív, csupa lélek, mindenkinek mindenét odaadja, megosztja, együtt érez és vígasztal!
Amikor itthon volt Ilka orrszívásánál, felajánlotta Neki, hogy fogja a kezét. Fogta is, Ilka sírt, Terka meg mondogatta Neki: "ne félj, itt vagyok!"

Az oviban is nagyon közkedvelt, egyik nap egy Milka csoki csomaggal jött haza, amit a takarító nénitől kapott:) Mint kiderült, úgy kezdődött, hogy Terka adott egy kiszínezett Szent Margit képet a takarítónéninek, aki ettől meg volt hatva, és a csokival viszonozta.

Borival kapcsolatban a legnagyobb hír, hogy felvették a Szent Mórba! A-s lesz és zenetagozatos. Nagyon ügyes volt az iskolaérettségi teszten is (98%-os lett) és az iskolai felvételi elbeszélgetésen is. Büszke voltam Rá! Biztosan nagyon ügyes iskolás lesz jövőre!

Jár úszni az ovival, abban is nagyon ügyes állítólag, majd nyáron kiderül, hogy miket tanultak.

Itthon nagyon szélsőségesen viselkedik, sokszor pukkancs és ordítva elvonul, ha valaki ellene tesz valamit vagy megbántja. De az oviban rendesen viselkedik, az óvónők ódákat zengenek Róla, valahol meg ki kell jönni a feszültségnek. Inkább itthon, és jobb, hogy kijön, csak néha nehéz látni/hallani.

A Mázlitól fél, de akarja is sétáltatni, jóban lenni Vele. Remélem ahogy a kutya okosodik, egyre jobban kijönnek majd, hisz jó időben sokkal többet leszünk kint (nem tud bújkálni a házban).

Rita végre a helyén van. Boldog és kiegyensúlyozott, minden nap úgy jön haza, hogy be nem áll a szája, meséli az iskolai JÓ élményeit. Az ellenőrzője is tele van 5-ösökkel, eddig egy 4-ese van nyelvtanból (helyesírás).

Minden nap olvasunk, sokat rajzol, egyre ügyesebb mindkettőben. Jó döntés volt az iskolaváltás.
Azért még emlegeti a régi barátnőit, de az új osztályba is mindenkivel jóban van, még a fiúk is normálisak (Ő mondta így).

Cserkészetre is jár, minden pénteken van örsi, és már volt egy családos cserkész-kirándulás is, ahol a Pólya család teljes létszámban részt vett. Jövő hétvégén is lesz egy túra csak a kiscserkészeknek, Rita nagyon várja.

HÓÓÓÓ
Végre esett egy kevéske hó, aminek Rita örül a legjobban. Mázli is élvezi, szerencsére nem fázik benne.

MÁZLI
Okos kutya, az már most látszik. A hókotrások alkalmával kétszer is kiszökött, szaladgált az utcában, de messzebb nem ment, és amikor hívtam, vissza is jött.
Tegnap kiengedtem póráz nélkül, hogy szaladgáljon, amíg a kicsiket húztam szánkóval az utcában. Amikor kinyitottam a kaput, és hívtam ki, leült, és csak nézett rám. Nem, értette, most mi van? Eddig mindig azt mondta, hogy MARAD! De végül kijött. Fel-le mentünk az utcába, mellettünk szaladgált. Amikor megfordultunk, hívtam, és jött. Szófogadó, okos kutya.
És az utcában lévő kutyák is oda vannak Érte. Amikor sétálunk, minden kerítésnél, ahol kutya van hosszú perceket ismerkedünk. Még a nagy kutyák is jámborul odabújnak a kerítéshez, és hagyják, hogy Mázli össze vissza ugrálja Őket.

2018. február 2., péntek

Új iskola - első hét, első benyomások

Ha egy szóval kéne jellemeznem: SZUPER!

De lássuk bővebben:

Január 29-én (hétfőn) ment a Rita először a Szent Mórba iskolába. Előtte éjjel elég rosszul aludt, ki is jött alvajárva kétszer, amire persze másnap nem emlékezett. Akkor szokott ilyet csinálni, amikor nagyon izgatott valami miatt (novemberben a szülinapja előéjszakáján csinálta utoljára).
Bekísértem az első nap, a tanító néni a teremben volt már, kedvesen fogadta. A gyerekek szintén, már nagyon várták az új osztálytársat. Nem volt üres fogas a terem előtt, Bori barátnője megosztotta a sajátját Ritával. Úgy körbefogták, hogy alig tudtam elköszönni.
Délután mentem is érte, boldog volt, mosolygós és egész hazaúton mesélt, minden tetszett Neki, ami történt, csak az ebédnél a leves nem ízlett:)))

Kedden is bekísértem, vittünk másik méretű cipősdobozokat, mert amit hétfőn vittünk, az nem fért bele a padjába. Mert ott tartják, és a tankönyveket is. Nem hoznak haza semmit, csak az olvasókönyvet. Abból minden nap el kell olvasni, amit aznap az iskolában is olvastak, de más leckét nem hoznak haza, akkor se, ha a napköziben nem sikerül befejezni.
Ez nekem furcsa, mert nem tudom, hogy épp mit tanulnak, de könnyebbség is, és a gyereknek szuper, hogy nem kell cipelnie a nehéz táskát, nem kell esténként bepakolni a másnapi cuccot és nem kell itthon tanulással foglalkozni, csak olvasni "kell", ami ugye nem tanulás, hanem szórakozás, kikapcsolódás (lesz).

Kedden ebéd után el kellett hozni Őket, mert a tanároknak értekezlet volt. Megint csacsogott hazáig, azt mondta, hogy Zsuzsi néni olyan kedves, hogy szerinte mindenkinek csak 5-öst ad:))) Hát igen, aki Edith nénihez szokott ...

Szerdán Gábor vitte a gyerekeket reggel, én meg bementem délután a Ritáért (és beszélgettem a tanító nénivel). Matekból vannak előrébb az anyagba, de Zsuzsi néni foglalkozik Vele délutánonként, azt mondta, hogy be fogja hozni gyorsan, okos kislány! Matekból tényleg jó, ha a figyelmetlensége miatt el nem rontja.
Csupa jót mondott Zsuzsi néni. Azt mondta, hogy már most olyan, mintha a Rita mindig is velük lett volna, nem csak 3. napja. Ennél kedvesebbet nem tudott volna mondani. Ahogy gondoltuk is, Rita júl beilleszkedett, rugalmas, igyekszik, mindent megcsinál, amit a tanárnénik kérnek Tőle.

Zsuzsi néni azt is megkérdezte, hogy miért váltottunk iskolát, elmondtam Neki mindent őszintén.
Végül olyan barátira fordult a beszélgetésünk, hogy a magánéletéről is beszélt, hogy Neki nincs saját gyereke, és ettől néha szomorú, de a Jóistennek biztos más volt a terve Vele. Sajnálom, és becsülöm érte, hogy bír gyerekekkel dolgozni, akiknek lépten-nyomon kistesói születnek.

Szerdán írtak matekból dolgozatot. Előtte délután egy csomót "kínoztam" Ritát a matekoázis programmal, hogy megtanítsam Neki, amit még nem tanult az iskolába, és behozza a többieket. De Zsuzsi néni volt olyan figyelmes, hogy abból az anyagrészből íratott Vele, amit még tanult a másik iskolába. 8 feladat volt, az első 7-et hibátlanul megoldotta. Oda is írta a tanárnéni, hogy "Eddig remek!" Aztán a 8. példa egy szöveges feladat volt, amit rosszul értelmezett, rosszul írta fel az egyenletet, és így a végeredmény se lett jó. Erre 0 pontot kapott, de még így is 93%-os lett, és 5-ös. A százalék és a jegy mellett szöveges értékelés is volt a dolgozat alján: "Ügyes vagy, szépen dolgoztál, a szöveges feladatokat meg még gyakoroljuk!"

Ebben az osztályban hazaküldik a dolgozatokat aláíratni, megbíznak a szülőkben, hogy visszaküldjük. Így láthattam ezt a szép matek dolgozatot, és főleg a tanító néni személyes szöveges értékelésétől egészen meghatódtam! Ég és föld a két tanítónéni, biztos vagyok benne, hogy itt jobb helyen lesz a Rita! Örülök, hogy hallgattam anyai megérzésemre, végigvittem a folyamatot és váltottunk. Talán még nem túl későn!

Csütörtökön már Gábor intézte egyedül a gyerekek el- és hazaszállítását. Nagyon ügyesen megoldotta. Ráadásul nehezített pálya volt, mert Ritának 5-ig kézműves műhelymunkája volt, így fél 6-ra értek csak haza. De Rita még ekkor is vidám volt és jókedvű, kutyázott is egy nagyot még vacsi előtt.

Ma péntek van, reggel 8-kor misével kezdtek a Székesegyházban. Gyertyaszentelő ünnepe lévén az egész intézmény összes gyereke kivonult. Rita "énekelt" a kórusban, mert hétfőn már volt egy próbán, és a karnagy azt mondta Neki, hogy ha már kórustag, akkor álljon mellettük a fellépéskor is, akkor is, ha a darabokat még nem tudja:)

Péntek délutánonként van őrsi, megbeszéltem az őrsvezető lánnyal, hogy Rita is járhat (eddig sajnos ütközött a fejlesztésével). Kíváncsi vagyok mit fog mesélni a mai napjáról. Beszámolok majd:)

2018. január 26., péntek

Bikal, egy hétvége kettesben

Mamától kaptuk ezt a remek lehetőséget, eltölthettünk kettesben egy hétvégét Bikalon a Puchner kastélyban.
A nászutas lakosztályt foglaltam le, szombat délután 3-kor lehetett elfoglalni, hétfőn délelőtt 11-ig kellett elhagyni.

Remek volt minden! Sokat beszélgettünk, egymásra figyeltünk, pihentünk, és kikapcsolódtunk a mindennapos verkliből.

Közben a gyerekeket is jó helyen tudtuk: Bori és Terka a nagyiékkal volt a papalakban, Rita és llka pedig itthon a mamával és a Tántival.

Kaptam paleós kaját (egy kis felárért), de igazából találtam volna magamnak ehetőt a rendes kínálatból is.
Félpanzió járt a lakosztályhoz, benne volt az árban, és ez elég is volt. Vittem nasikat, de alig fogyott belőle. Reggel fél 10 körül jól bereggeliztünk, és korán (6 körül) vacsoráztunk.

Vasárnap délelőtt kimentünk a faluba misére, a Csibi Imre atya tartotta.

Délután lementünk a fürdőbe, de csak Gábor csobbant, én olvasgattam az újságomat a parton.

A lakosztályban nyílt fürdőszoba volt, hatalmas sarokkáddal, amit csak egy függönnyel lehetett elválasztani a baldachinos franciaágyas hálótól.
Romantikus volt nagyon:)

Élveztük a kettesben töltött időt, bár Gábor sokat eszembe juttatta a gyerekeket, főleg az Ilkát (olyanokat mondott, amiket Ő szokott).

Megfogadtuk, hogy csinálunk ilyet máskor is, ha nem is ilyen drága helyen, hanem a gyerekeket szétszórva akár itthon.

2018. január 19., péntek

Szentet cserélünk:)

Végre lezáródott, így le merem írni: iskolát váltunk.
Szent Margitba járt eddig Rita, és átírattuk a Szent Mórba.
A következő félévet (január 29-én) már ott kezdi.

Tegnap voltunk megbeszélni a részleteket, és hála Istennek sikerült, amit szerettünk volna, pont a C-be rakták, ahova Rita ovis barátnője is jár, és a tanító néni is a legjobb az évfolyamon.

Kicsit rezgett a léc, mert Rita a Pedagógiai Szakszolgálaton kedden kapott egy papírt, hogy dyslexiás, és SNI lett. A Szent Mórban már megvan az SNI-létszám, többet nem vehetnek fel. De lemondtunk az iskolai fejlesztésről (persze ettől függetlenül fogja fejleszteni a tanító nénije - Ő mondta), így felvették. Sőt, Erikának hála berakták a legnagyobb létszámú osztályba (21-en voltak eddig), mert ott a legjobb a tanítónő.

Annyira jó érzés, hogy a Gondviselés megmutatta nekünk ezt az utat, és hihetetlen egyszerűen végig tudtuk járni! Semmi akadály.

A titkárságon is elintéztük az átíratást, a jelenlegi suliból is Ők kérik át Rita papírjait, már nem kell semmit intéznünk.

És még a leendő tanítónőt is felhívták, aki azon nyomban fogadott minket. Kedves, barátságos, jóságos tyúkanyó, pont Edith néni ellentéte. Nagyon kedvesen fogadták a Ritát, a gyerekek is ugráltak örömükben, hogy új osztálytársat kapnak. Kézen fogták Ritát és megmutatták Neki az osztályból nyíló bunkit. Többen is azt akarták, hogy melléjük üljön a Rita és hogy már holnap jöjjön. Ritának jól esett ez a kedves fogadtatás, kifele menet mondta, hogy már 7 új barátnője van:) Igaz, a nevüket még nem tudja:)

Úgy megkönnyebbültem, kb. mint mikor lediplomáztam.

Jó csere lesz, érzem!

2018. január 12., péntek

Szeretetnyelvek a családban

Gábor szeretetnyelve a "testi érintés", az enyém a "minőségi idő"
A gyerekeknél is kezd kialakulni, és jó észrevenni egy-egy cselekedetükben ennek megerősítését.

Ritának az "ajándékozás".
Mindig és mindenkinek ajándékot készít. Ezzel mutatja ki a szeretetét. Nagyon értékeli, ha kap valamit, még ha az csak egy dugi szaloncukor a táskájába, vagy egy Szeretlek felirat a tolltartójába.
Legújabb megerősítés: minden reggel rajzol Bori szemtapaszára valamit. Nem kértük, egyszerűen csak elviszi, rajzol rá, és hozza vissza az egyedi szemtapaszt. Szerencsére Bori elfogadja az "ajándékot".

Borinak a "testi érintés".
Mindig is nagyon bújós volt, szeret puszizkodni, ölelgetni. Pár napja egyik reggel kijött a szobából félkómásan, és masírozott a hálószoba felé. Kérdeztem, hogy hova megy. Megsúgta: "apát simizem, mert azt szereti". Odaült mellé az ágyba, és simizte a fejét sokáig:)

Terkának az "elismerő szavak".
Nagyon szereti, ha megdicsérik. Ez motiválja, hogy jól viselkedjen. Reggel pl. gyakran először pattan ki az ágyból és szalad a fürdőbe, miután megkérdezem, hogy "ki lesz a legügyesebb?".
Sokszor csinálta már azt is, hogy teljesen felöltözve jött ki a szobából, és elém állva büszkén, várta a dicséretet.
Viszont talán ez áll a sok hazugsága hátterében is. Ha megkérdezzük, volt-e pisilni, vagy mosott-e kezet utána, akkor igennel válaszol akkor is, ha nem. Mert mi azt akarjuk hallani, azért jár elismerés, dicséret.

Ilkáról még nem derült ki, de kíváncsian várom a jeleket:)